FANDOM


Eliziana Aberquero
Eli
Adatok
Született 07.22
Kor ~300 de 16nak látszik
Faj Arrancar
Nem
Magasság 175cm
Súly 65kg
Hajszín Fekete
Szemszín Vörös
Bőrszín Fehér
Vércsoport B+
Különleges ismertetőjegyek A kis táska amivel jár, valamint a kígyóként viselkedő láncai.
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Las Noches
Hueco Mundo
Korábbi hovatartozás Emberek világa
Foglalkozás Espada
Korábbi foglalkozás Fraccion
Partner Adora Luna
Ángel Del Olmo
Korábbi partner(ek) Cephalus Ó-Madaidhín
Személyes információk
Családi állapot Egyedülálló
Zanpakutō
Resurrección Aguarrás

Eliziana Aberquero az ötös számú espada.

Megjelenés, személyiségSzerkesztés

Legegyszerűbb ha azzal kezdjük, hogy sokat változott. Halála kor és arrancarrá válása után hosszú fekete haja volt, valamint a maszkjának maradványai a mellkasán helyezkedtek el. Ugyanakkor ekkor még egy kedves kis teremtés volt, akinek az amnéziájának következtében semmi emléke nem volt a múltjáról. A Kawashima Mitsuya Hiroki-val folytatott harc végkimenetelében ismeretlen okból visszanyerte elveszettnek hitt emlékeit és ezzel szert tett első vereségére is. Ugyanakkor ezzel egyetemben változásokon ment keresztül. Legelőször is külsőleg változott meg a shinigami szeme láttára. Elbúcsúzásuk alatt még valamiféle gyengéd érzelemmel tekintett a férfi irányában annak következményeképp, hogy az megmentette az életét. Viszont a Las Nochesbe való visszatérése hamar eltorzította és kifordította addigi önmagából. A kislányból egy tinédzser lett aki előszeretettel gyilkol és kínoz meg másokat. Miután pedig elérte az espada rangot nagyobb szabadságot kapott ennek véghezvitelében, ugyanakkor az arroganciája is valamelyest megnövekedett rasszizmusával egyetemben. Az egyetlen dolog amit nem nőtt ki az a plüssjátékok iránti lelkesedése. Később a Winter War utáni napokban újabb változásokon ment át. Mondhatni az addigi bábból most pillangó lett. Magasabb lett és sokkal nőiesebb. A haja ismét visszanyerte eredeti fekete színét valamint még hosszabb lett. Ezt most már két copfba kötve hordja. Megjelenése is tekintélyt parancsoló lett, hisz most már nem egy gyerek kinézetével bír, hanem egy fiatal felnőttével. Ezzel egyetemben uniformisán is változásokat végzett, így jelenleg mindez egy rövid ujjú felsőből áll, melyet középen egy cipzárral lehet összefogni (fent és lent is van egy cipzár, hogyha épp úgy kívánja akkor dekoltázsát megmutathassa vagy a csípőjén helyet foglaló "5"-ös számot), egy rövid körülbelül combközépig érő szoknyából valamint az elengedhetetlen csizmákból áll.

ForrásokSzerkesztés

  • Kinézet: Alice (Pandora Hearts); Tsurugi Minko (Hanasaku Iroha); Kisaragi Saya (Blood-C)
  • Szinkronhang: Kawasumi, Ayako (Alice - Pandora Hearts)

TörténetSzerkesztés

Emberként:Szerkesztés

A 18.század elején születtem. A spanyol örökösödési háború idején. A szüleim menekültek, hisz a csaták szépen lassan a teljes spanyol földön honoltak. Faluról falura…. városról városra. De a harc mindenütt folyt, sehol sem voltunk biztonságban. Lassan tizenévessé cseperedtem. Reménykedtünk, hogy a háború elmúlik. Sajnos még a vége előtt történt meg a családom számára a katasztrófák netovábbja. Tűzvonalba kerültünk miközben menekültünk. A katonák árulóknak tituláltak minket és lőttek. Először az apám halt meg, majd az anyám engem védve. Mielőtt engem lelőttek, önkívületi állapotban és vérrel borítva indultam el a rám fegyvert tartó katonák felé. Halkan mondtam magamnak azt az imát, amit még édesanyám tanított volt nekem. Az egyik katona kiugrott a többi közül, majd a fegyvere csövét egyenesen a homlokomnak tartotta. Már csak két dolgot hallottam. Először azt amint hangosan felkiált, hogy „démon”, majd a ravasz kattanásának a hangját. Ezután a testem tehetetlenül hullott a földre mint egy krumplis zsák. Mikor „felébredtem” már csak katonák hullái borították a környéket. Hangos üvöltést hallottam a hátam mögül, majd elnyelt a sötétség.

Egyszerű hollowtól az Adjuchas létig:Szerkesztés

A sötétségben apró fényforrás jelent meg. Lassan nyitottam ki a szemem, majd hangomat hallattam egy mély fájdalom dús üvöltés képében. Szemem előtt most is a csatatér volt. Csak most emberek is voltak és valami más lény. Valami, ami most akkorának tűnt mint én magam. Szándékomban volt elindulni felé, de valami elvonta a figyelmemet. Egy férfi állt előttem és ordibált. Kezét úgy tartotta, mintha lőfegyver lett volna benne. Egy emlékkép jelent meg a fejemben. Majd ezt követően két hatalmas érzés: a düh és az éhség. Gondolkodás nélkül vetettem magam a férfire és percek alatt elfogyasztottam. Az éhség viszont nem csillapodott bennem. Elindultam és az utamba akadó katonákat sorra felfaltam. Ekkor kerültem azzal a lénnyel szembe. Lassú léptekkel indultam el felé, majd eszeveszetten vetettem rá magam és harapni tépni kezdtem a testét. Felkiáltott és visszatámadott, de végül én kerültem fölül és ő is a gyomromban végezte. Furcsamód éhségem még mindig nem múlt el. Halk üvöltést hallattam aminek hatására a közelemben egy fekete lyukszerűség jelent meg. Nem törődve, hogy mi fog történni velem beugrottam a lyukba. Mikor magamhoz tértem a szokatlan utazásból az örök éjszaka világában találtam magam. Az éhségem még mindig mulaszthatatlannak tűnő fájdalom volt. A sivatagban bóklászva faltam fel a nálam gyengébb lényeket. Mikor már annyit felfaltam, hogy számon tarthatatlan volt, legalábbis nekem, hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. A testem átalakulni kezdett. Lassan magasságom megtöbbszöröződött, majd a kinézetem is hosszúkássá lett, akárcsak a maszkom. Az átváltozás után valami furcsa érzés vezetett egy erdőhöz. Itt minden lény olyan magas volt akárcsak én. Hónapokig vagy talán évekig éltem nyugodtan ebben az erdőben, mígnem egy nap újból feltűnt bennem az éhség érzete, ami a fejemben egy parancsoló hanggal olvadt össze ami folyton az „EGYÉL!” parancsot hangoztatta. Hamarosan fajtársaimból kezdtem falatozni. Többet és egyre többet. Mígnem újra elérkeztem az átváltozás pontjáig. Termetem hamar sokadjára csökkent. Testemet csontpáncél borította és egy párduchoz hasonló alakja volt. A mellettem óriásnak számító lényekkel nem törődve rohantam el. Ismét a végtelen sivatagot pásztázva.

Az arrancarrá válás:Szerkesztés

Évek óta bolyongtam már a kietlen pusztán mindössze azzal foglalkozva, hogy éhségemet csillapítsam. Százakat vagy milliókat fogyasztottam el. Gyorsaságom már rég meghaladta azt amivel átváltozásomkor rendelkeztem.
– Nésssszétek mi van itt. Egy pissssszuka.
Jelent meg előttem egy termetes kígyó alakú lény, akit társai is követtek körbevéve engem. Mindenféle alakú és termetű lény volt. Mégis látszott, hogy kit tartanak a legerősebbnek, hisz mikor egy hatalmas méretű gorilla közeledett felém a többiek hátráltak.
– Mit akarsz hájpacni?
Néztem farkasszemet újdonsült vacsora jelöltemmel. A hangomon biztos lehetett érezni, hogy csak ritkán használom. Minek is lenne rá szükség ha megeszem azt akihez beszélek?
– Hájpacni? Az anyád egy hájpacni kis féreg.
Pöccent be a gorilla, majd termetes öklét a magasba emelte és egyenesen rám célozva suhintotta le. Lehet, hogy nagydarab de lassú mint a csiga. Egy ugrással kerültem ki a csapását, majd még egy hasonló cselekedettel, már a karján is voltam és erős állkapcsommal egy szép darabot haraptam ki a kezéből. Hangos ordítással jelezte nemtetszését a cselekedetemmel kapcsolatban, majd csapásai sorozatával próbált darabokra törni. Mikor csapásai keltette homokfelhőben sikeresen elértem a testét karmaimat belé mártottam és egy akrobatikus mozdulattal már darabokra is szaggattam a testét és nyugodtan falatoztam belőle. A felhördülés jelezte, hogy az engem körülvevő lények még itt vannak és nem örülnek, hogy a főnöküket könnyű szerrel legyőztem. Már ugrottak is felém, én pedig karmaimat már készítettem, hogy sorba mindeniket darabokra tépjem, mikor pillanatok alatt a földre kerültek. Meglepetten néztem a földön fekvő lényeket. Ki…. vagy mi tehette ezt? Talán én?
– Mire vársz? Egyél!
Hallottam egy hangot magam mellől. Ijedten kaptam oda a fejem. Egy fiú állt mellettem. Ember nagyságú volt, a feje tetején pedig egy hosszú szemfogakkal rendelkező maszk volt.
– Mit akarsz tőlem? Nem adom magam olyan könnyen mint ezek.
Morogtam miközben pár lépést hátráltam, de megbotlottam a nemrég legyőzött gorilla maradványiba. Ijedten tettem a mancsaimat a fejemre felkészülve a végre. De semmi nem történt.
– Elég tisztán beszélek nem? Egyél.
Bökött fejével az élettelen testek felé. Mivel mást nem tehettem engedelmeskedtem. Időbe telt, de sikeresen gyomrom töltelékei lettek a halott lények. Ezután a férfi a grabancomnál fogva indult el a sivatag középpontja felé. Megmukkanni sem mertem nehogy még a végén felfaljon vagy valami. Kis utazás után egy hatalmas várba értünk. Halk „tyű”--vel jeleztem csodálkozásomat. Ezután egy férfi elé vitt. Már a közelében csontig hatoló félelem járt át, nemhogy még mikor ránéztem. A férfi felállt, majd valamit tett velem, vagy nem is tudom, de újra elnyelt a sötétség. Mikor magamhoz tértem egy ágyban feküdtem. Riadtan keltem fel, majd még nagyobb riadalmat okozott csupasz végtagjaimat látni és a ruhát amibe feltehetőleg öltöztettek. Feltápászkodási próbálkozásom újabb meglepetéssel járt. Mégpedig a kezembe akadó fegyver képében.
– Felébredtél?
Hallottam a számomra már ismerős hangot és a fejem odakaptam. A szoba sarkába, amelyikben voltam. Ott állt a férfi aki a várba vitt engem, mikor…. mikor még más volt a testem.
– I….igen.
A kezem a szám elé kaptam. A hangom sokat változott, sokkal…. nőiesebb lett. Lassan felállva az ágyról, kissé bizonytalan léptekkel indultam el a személy felé.
– Akkor az én munkám itt véget ért.
Készült a távozásra. Gondolkodás nélkül siettem utána és átöleltem hátulról, még mielőtt kiléphetett volna.
– Legalább…. a nevedet áruld el.
– Ggio. Ggio Vega.
Gyengéden megsimogatta a fejem, majd egy kis könyvecskét nyomott a kezembe. Apró könnyek gyűltek a szemembe, ami ismételten egy újdonság volt számomra. Egy új érzés. A férfi elment. Visszasétáltam az ágyra, majd leülve rá kinyitottam a könyvet. Egy meséskönyv volt és egy párduc meséje volt benne. Egy mese, melyet ő kezdett el, én folytatom…. majd valaki befejezi.

Emlékek... Eli vs. Kami-kunSzerkesztés

Kawashima Mitsuya Hiroki 5. osztag 4. tisztjével(jelenleg a Kisoushuu osztag kapitánya) harcolt Karakura Townban. A harc első fele változatlan volt, hisz a két fél ugyan akkora erővel rendelkezett. Viszont az Eli lelkének mélyéből hirtelen feltörő emlékek megváltoztatták a harc menetét, az ellenfél számára kedvezően. A végső csapást mégsem adták meg, ehelyett a Shinigami meggyógyította őt.Az emlékek felbukkanásával együtt az eddigi ereje és kinézete is változásokon ment keresztül ezért néz ki most úgy ahogy és ezért a mostani a ressurectionja.

Élet mint ötös számú espadaSzerkesztés

KépességekSzerkesztés

  • Mar de la cadena (Lánc tenger) Mivel resun kívül a zanpuja nem kard, hanem markolattal rendelkező hosszú lánc, ezért resun kívül/belül képes azt akarata szerint irányítani, viszont nagyobb sebesülést nem tud okozni vele.

ResurrecciónSzerkesztés

  • Zanpakuto neve: Aguarrás (Fehér lélek)
  • Zanpakuto parancsszava: Conviértete en una piedra! (Válj kővé!)
  • Resurrection: Az egész testét befedi a Hierro, viszont emberi alakja megmarad. A dereka körül, pedig egy lánc jelenik meg, ezt használja fegyverként.
  • Támadások:
    • Jaula de hierro! (Vas ketrec!) A dereka körül levő lánc az ellenfél körül egy ketrecet hoz létre ezzel fogva tartva azt.
    • Horca! (Akasztófa) A lánc az ellenfél nyaka köré tekeredik, majd ráfeszül és elemeli az ellenfelet a földtől akasztófát képezve. Az ellenfél lpjétől függ, hogy mennyire hatásos. A gyenge lpvel rendelkező ellenfelekre azonnali halál vár.
    • Último eslabón: El Corte! (Utolsó láncszem: A Daraboló!) A parancsszavak kimondása után Eli kezében a láncszemek összeolvadnak egy körülbelül 170 cm magas kaszában. Ha ezzel a fegyverrel megsebez valakit akkor a sebzés után a teljes testfelületen még újabb 25-30 hasonló vágás keletkezik. A találat után a kasza újra felbomlik az őt alkotó láncszemekre. A képességet egy harc alatt 5x lehet maximum használni. Viszont ha más technikákat is használnak mellé akkor a maximum csupán 3 lesz.

IdézetekSzerkesztés

  • "Ribanc..." (Slarinnak; Pillangótánc c. küldetés)
  • "Ezek után még úgy gondolod, hogy nem vagy kutya? Pedig nagyon palotapincsinek nézel ki. Kekszet?" (Pillangótánc c. küldetés)
  • "Latens meleg..." (Pillangótánc c. küldetés)

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.