| |
| Született | 03.15 |
| Kor | 40 |
| Faj | Shinigami |
| Nem | nő |
| Magasság | 169 cm |
| Súly | 50 kg |
| Hajszín | vörös |
| Szemszín | lila |
| Bőrszín | fehér |
| Vércsoport | A |
| Különleges ismertetőjegyek | a vörös haj |
| Hovatartozás | Soul Society Kidoushuu Gotei 13 |
| Korábbi hovatartozás | Lélektovábbképző Akadémia |
| Foglalkozás | 3. tiszt |
| Korábbi foglalkozás | Akadémiai tanuló |
| Jelenlegi osztag |  Kidoushuu
|
| Partner | Kawashima Mitsuya Hiroki Nara Yuki Hajime Viclyn Do'ana (mester *.*) |
| Korábbi partner(ek) | Akihiro Haruya |
| Családi állapot | Egyedülálló |
| Shikai | Tsubasa no hebi (Szárnyas Kígyó) |
| Bankai | még nem tett szert rá |
Oichi Reika shinigami. A Kidoushuu 3. tisztje.
Kinézet és jellem[]
Kinézet[]
Reika shikai alakban, a szárnyakkal;
169 cm magas és a súlya 50 kg. Hosszú vörös haja, valamint lila szeme van. Általában a szokásos shinigami uniformist hordja, viszont gigaiban egy leginkább iskolai egyenruhához hasonlító öltözéket hord.
Jellem[]
Alapjában véve egy kedves, mosolygós és segítőkész lány. Viszont ezzel a nyílt természettel gyakran ellentmondásba kerül az, hogy sokszor szeret egyedül lenni és zanpakutoujának a meséit hallgatni, ugyanis nagyon jó kapcsolatot ápol vele. Legnagyobb gyengéi az édes és aranyos dolgok, mert egyszerűen képtelen ellenállni nekik.
Forrás[]
- Kinézet: Misuzu Kusakabe (11 Eyes)
Előtörténet[]
"Negyven évvel ezelőtt születtem, egy hétköznapi családban. Már amennyire lehet hétköznapinak nevezni egy olyan családot amit shinigamik alkotnak. Az édesanyám a nyolcadik osztag tisztje, míg édesapám a második osztag tisztje volt. Idilli család volt, legalábbis nekem úgy tűnt, hisz mindig távol tartottak a problémáktól. A legnagyobb probléma az az apám és a nagyapám közti ellentét volt. Pár évvel korábban, mikor az apám elvette az anyámat akkor a nagyapám kitagadta őt, valami jött-ment hülyeség miatt. Ezt persze apám nem nézte jó szemmel. Igaz addig nem is volt baj, amíg az öreg tudomást nem szerzett a születésemről. A fejébe vette, hogy mindenképp ő fog engem okítani azokra amiket tud. Az anyám, még úgy ahogy belement, de az apám szócsatákat vívott vele és ez gyakran ordítozásba torkollott. Végül mind a két fél engedett. Az apám belement, hogy engedi az oktatásom, az öreg pedig elfogadta a megszabott feltételeket. Mikor már akkora voltam, hogy járni és beszélni tudtam akkor a nagyapám elkezdett tanítgatni. Megtanított, hogy hogy használjam a kardomat,hogy hogyan kell kidoukat megidézni és, hogy miként tudom kontrollálni a lélekenergia folyását a testemben.
Reika kisgyerek korában.
- Nagypapi~, megmutatod a kardodat? - kérleltem már többedszerre, hisz érdekelt, hogy vajon miféle fegyvere van a tanáromnak. Ez már csak ilyen gyermeki szeszély volt.
- Jól van... -sóhajtott végül és előhúzta a fegyverét. - Tatte kara, Sumōkīmirā! (Támadj fel, Füstös tükör)
A fegyver eltűnt és helyette sötét fekete köd ereszkedett a szobára. Kikerekedett szemekkel csodáltam ezt a jelenséget, hisz ilyet még sosem láttam. Mikor az öreg úgy gondolta egy csettintéssel eltüntette a ködöt és a kezében újra a katana volt. Ezután viszont rám parancsolt, hogy folytassam az edzést. Pár évvel azelőtt, hogy egyáltalán megpróbáltam volna felvételt nyerni a Lélektovábbképző Akadémiára, a nagyapám házában bolyongtam. Szerettem azt a házat, mivel mindig valami új dolgot fedezhettem fel benne, mint most is.
A ház alatti katakombákba keveredve járkáltam a kiutat keresve, mígnem egy ajtóval találkoztam. Benyitva egy kis terem fogadott. Az egyetlen dolog ami volt benne az egy kígyófejet ábrázoló szobor volt. A kígyó szája nyitva volt és a szemében volt valami ami hívogatott. Közelebb léptem a szoborhoz, majd végighúztam rajta a kezem, de várakozásaimmal ellentétben semmi sem történt. Azután a szájába nyúltam, hogy hátha találok benne valami elrejtett kincset, vagy hasonlót. Kincs nem volt benne, hanem mikor a kezem behatolt a szájába egy apró marást éreztem, majd szédülni kezdtem és elájultam.
-Kelj fel! - hallottam egy mély és zengő hangot. Mikor kinyitottam a szememet már nem a teremben találtam magam, hanem egy furcsa helyen. Mindenhol romok voltak, amik különböző időközönként tovább vándoroltak. Az ég hófehér volt, mégis a távolban valami nagy zöld tárgy vagy teremtmény volt.
- Ki merészelt felébreszteni az álmomból? - hallatszott újra a mennydörgő hang és a zöld valami közeledett. Hamarosan kirajzolódott az alakja. Egy hatalmas kígyó volt szárnyakkal. Több százszor lehetett nagyobb nálam.
- Ki vagy te? - léptem hátra ösztönösen. A hatalmas teremtmény leszállt előttem, de így csak rosszabb volt, mert felnézve rá szinte kitört a nyakam.
- Te? Nem hittem, hogy ilyen hamar találkozunk. - változott át nagy fényhatás kíséretébe emberi alakba. Így legalább már nem törhet ki a nyakam.
- Ismersz... engem? - hátráltam tovább.
- Már, hogy ne ismernélek. Sőt te is ismersz engem. Gyerünk, mond ki a nevem. - szúródtak a szemei az enyémekbe. A gondolataim kesze-kuszák voltak. Féltem...
- Tsubasa no hebi (Szárnyas kígyó). -suttogtam, majd rögtön utána a szám elé kaptam a kezem. Az előttem álló "ember" pedig mosolyogni kezdett, valahogy ennek a hatására megbátorodtam.
- Mondtam én, hogy ismersz engem, viszont még nem használhatsz. Még fejlődnöd kell kicsit, de addig is ha kell itt leszek.- mondta végül, majd újra elájultam. Ismételten a teremben voltam és a kezemben, amelyiket megmarta az az izé a szobor szájában, most egy kard foglalt helyet. A fejemben újra visszhangzott amit a zanpakutoum lelke mondott. Nem hívhatom elő, míg nem jön el az idő. De mikor lesz az?
Hamarosan elkövetkezett annak az ideje, hogy felvételt nyerhessek az akadémiára. A szükséges követelményeket könnyedén teljesítettem, hála a nagyapám tanításainak, így nem volt szükség többszöri próbálkozásokra, mint egyeseknek. Az évek most már lassabban teltek. Szépen fokozatosan a zanpakutoum megengedte, hogy előívhassam őt. Fantasztikus volt, mikor első alkalommal megtehettem. Jó érzés volt repülni is. Igaz, hogy eleinte nehezemre esett megtanulni a szárnyak használatát, de idővel az is sikerült. Az évek alatt leginkább a kidouk használatában jeleskedtem, míg a többi harcmodort amolyan általános szinten műveltem. Sokszor csúfoltak ugyan a szokatlan hajszínem miatt, de tűrhető volt. Én legalább nem vagyok egy óriás róka, mint amilyen az egyik ex-kapitány volt. Nehéz lehetett neki az biztos. A vizsga, amit én a nagyapám kérlelésére, egy évvel később tettem le, a szokásos volt. Egy hollow volt az ellenfelem. Egy az egy elleni meccs volt. Habár eltartott egy ideig, de végül mégis csak sikerült felülkerekednem a kárhozott lelken és a maszkjának elpusztításával sikeresen elpusztítottam. Másnap már jelentkeztem is az egyik osztagnál, ahova reményeim szerint be fogok kerülni."
A Kidoushuu osztag berkeiben[]
Kezdeti öröméből és boldogságából egy Kawashima Mitsuya Hiroki kapitány által írt levél zökkentette ki, amit a lány félreértelmezve kompromittálónak vette a meghívást, viszont zanpakutoujának unszolására mégis megjelent a kitűzött időpontban az osztag ebédlőjénél. Belépve kellemesen kellett csalódjon, hisz rájött, hogy a levelet maga a kapitány küldte azért, hogy megismerje újdonsült 3. tisztjét. A beszélgetés kezdetén eléggé feszült volt a légkör, de a végére már sokkalta barátságosabbá vált, pláne mikor a taichou egy onigirivel teli tányérral lepte meg a lányt, aki kicsapongó örömmel szinte megfojtotta a férfit. Habár az ismerkedés nem tartott huzamosabb ideig, az mindenképp elmondható volt, hogy nagy nyomot hagytak egymásban, ennek köszönhetően szépen lassan szorosabb szál alakult ki kettejük között. Ezen szál megkeményítésére Seiretei ostroma alatt került sor. Az ötödik espada Eliziana Aberquero bár súlyos sérüléseket okozott neki és szinte a halál küszöbére sodorta őt, végül Kawashima Mitsuya Hiroki összecsapott a nővel és bár döntetlen lett, de a férfi meg tudta menteni a lány életét, aki súlyos sérülésekkel került a 4. osztag gondos kezei alá.
Képességek[]
- Kiváló kidou használó: Nagy hangsúlyt fektet erre a harcmodorra, így nem is kétséges, hogy ebből a legkiemelkedőbb. A kidoukat ügyesen tudja kombinálni, bár ez azért ritkán még nehézséget okoz.
- Közepes vívó: Kardvívásban nem emelkedik ki a többi shinigami közül. Pont ugyan olyan mértékbe tudja forgatni a kardját, mint más tisztek.
- Közepes shunpo használó: A shunpo használatában sem mondható kiemelkedő tehetségnek.
- Közepes hakuda használó: Az előbbiekben is leírtak vonatkoznak erre a harcmodorra is, viszont ebben még kissé hátránnyal is indul nem túl erős testfelépítése miatt.
Zanpakutou[]
Tsubasa no hebi (Szárnyas kígyó) egy szokványos katana, a markolatán lyukak találhatóak és egy fél centire a keresztvastól szaggatott vörös vonalak. A keresztvason kígyószemekhez hasonló lyukak találhatóak.
Tsubasa no hebi eredeti alakja
- Shikai: a Mōningukōru! (Ébredj!) parancsszó elhangzása után a kard egy 70cm hosszú bottá alakul át, amin egy zöld kígyó fut végig, valamint Reika hátán egy pár szárny jelenik meg.
- Hi busshitsu-sei (Anyagtalanság): A használó körülbelül 10 percnyi időre átalakíthatja testét anyagtalan formába, ebben a formában az anyagi jellegű támadások nem tudják a használót megsebezni, de ő sem használhatja fizikai erejét, viszont a kidoukat igen.
A zanpakutou normál alakban.
- Te no sakusei (A teremtés keze): Bármilyen tárgyból a használó akarata szerint egy élő, érző lény jöhet létre. Egyszerre csak egy lény hozható létre, aminek a strapabírása a transzmutációhoz használt anyagtól függ.
- Bankai: (még nincs elérve)
Zanpakutou Lelke[]
- Kinézet: Eredeti alakban egy hatalmas zöld színű tollaskígyó. A tollai zöld és vörös színűek, a fején egy sisakhoz hasonlópáncél foglal helyet. Emberi alakban egy hosszú vöröses hajú fiú alakját veszi fől, akinek a ruhája tele van díszítve tollakkal és furcsa formákkal.
Tsubasa no hebi emeri alakban.
- Jellem: Bölcs és megfontolt, ugyanakkor szeret apáskodni Reika felett.Ha harcra kerül a sor igyekszik a lehető legtöbb segítséget nyújtani Reikanak.
Reika belső lelki világa.
- Belső világ: A belső világ egy romokból álló bolygószerűség ami egy nagy fehér éterben lebeg. A romokon ősi szimbólumok és jelek fedezhetőek fel és általában a különböző darabok cserélik egymás között a helyüket.
Ismert Kidouk[]
- Bakudouk:
- Bakudou 01: Sai
- Bakudou 04: Hainawa
- Bakudou 08: Seki
- Bakudou 39: Enkosen
- Bakudou 58: Kakushitsuijaku
- Bakudou 70: Meimei Kamen
- Hadou:
- Hadou 01: Shou
- Hadou 04: Byakurai
- Hadou 31: Shakkahou
- Hadou 32: Oukasen
- Hadou 33: Soukatsui
Felszerelés[]
- Meue shin buresuretto (Felsőbb akarat karperec): A szerkezet tulajdonsága, hogy képes a használó telekinetikus energiáit megnövelni. Ennek köszönhetően kisebb súlyú tárgyakat (1,5 kg max) vagy egy katanát képes mozgásra bírni. Hasznos, ha a használót lefegyverezték és Zanpakutuoja több méterre repült tőle.
- Kidou Ampu (Kidou Erősítő): Egy apró medál, amit a kézre lehet szíjazni, s felerősíti a Kidoukat.
Idézetek[]
- "Ráharaptam a nyelvemre... T_T" (Tsubaki vidámpark, Viclyn Do'ana-nak)
- "Csaptam össze a tenyereimet ezen elsőrangú felfedezést követve, majd kicsiny kis agyacskámban máris szárnyra kelt a gondolta. hisz biztos, hogy tündérkék kell legyenek, mert hát erdőben laknak, kacarásznak, gyorsak, szőkék és csilingelő hangjuk van. Úgyhogy biztos, hogy az erdő eme titokzatos teremtményei lehetnek. Vajon hogy nézhetnek ki? Azt már tudom, hogy szőkék és biztos van olyan kicsi és aranyos szárnyuk, meg nem nagyobbak a mutatóujjamnál. És vannak köztük is kis duci tündérkék akiket alig bír fel a szárnyuk és a talaj felett repkednek pár centivel és ha nem figyelnek frontálisan ütközhetnek egy fűszállal és akkor az ott lévő állatok hívják a mentőket. A mentők pedig két erős tündérkéből állnak, akik gyorsan odarepülnek, felteszik a kis levélkéből készült hordágyra, majd beviszik a városkájukba ami gombákból van. A gombák pedig látszólag véletlenül vannak elhelyezve, a valóságban igenis építészeti remekművek. Az öreg tündér, aki a városka vezetője és mindentudó és bölcs és tud varázsolni pedig, majd meggyógyítja a ducit és akkor újra boldog lesz mindenki és, majd jönnek játszani velünk. *>*" (Virágszedés - magánküldetés)