FANDOM


Sakai Kotomi
Kotomi2
Kanji 坂井 ことみ
Adatok
Született 04.03.
Kor 23
Faj Shinigami
Nem
Magasság 176 cm
Súly 61 kg
Hajszín szürke
Szemszín kék
Bőrszín fehér
Vércsoport 0
Különleges ismertetőjegyek baseball ütő
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Soul Society
Gotei 13
Onmitsukidou
Korábbi hovatartozás Emberek világa
Foglalkozás 2. osztag volt hadnagya, a Járőralakulat volt parancsnoka
Korábbi foglalkozás 2. osztag 3. tisztje, az Internálási egység parancsnoka
Előző osztag(ok) 2 2. osztag
Partner Verashu Suwun
Korábbi partner(ek) Shouboushi Naraku
Személyes információk
Családi állapot kapcsolatban
Rokonok Sakai Hitomi (testvére)
Sakai Satoshi (apja, elhunyt)
Aisawa Kana (anyja, elhunyt)
Zanpakutō
Shikai Mayoi Neko
Bankai még nem érte el

Sakai Kotomi (坂井 ことみ, nyugaton Kotomi Sakai) a 2. osztag volt hadnagya és az Onmitsukidou Járőralakulatának volt parancsnoka.

Megjelenés

176 centiméteres magasságával kiemelkedik az átlagos japán lányok közül. Mivel testét gyerekkora óta rendszeresen karban tartja, így alkata sportos, atletikus, egy gramm felesleg sincs rajta. Haja szürkésfehér, egyenes szálú, egészen fenekéig ér, fejét egy fekete hajpánttal díszíti általában. Arca legszembetűnőbb adottsága azonban a szeme, melynek kékje szokatlanul élénk színben pompázik, ezt a tulajdonságát sminkjével is szereti kiemelni. Az Éjféli bőrruha anyagából készült uniformisa merőben eltérő a hagyományostól, ugyanakkor visszafogottsággal sem lehet vádolni öltözetét. Dús kebleit kihangsúlyozza mély kivágású, rövid topja, melynek feketéjét vékony fehér szegély díszíti. Hakama helyett egy nagyon rövid fekete szoknyát visel, mely bizony edzés vagy harc közben nem sokat takar abból, ami alatta van. Hadnagyi szalagját a bal karján hordja, baseball-ütőbe rejtett zanpakutouja pedig a szoknyájához van tűzve. Ledér ruhája egyaránt alkalmas csábításra vagy ellenkező nemű ellenfelek megzavarására, ráadásul mozogni is könnyű benne.

Személyiség

Nagyon barátságos, önzetlen és odaadó lány, saját érdekeit az esetek túlnyomó többségében a háttérbe helyezi. Néha talán kicsit túl is lő a célon, ami az önfeláldozást és a segíteni akarást illeti. Imád beceneveket aggatni másokra, és másoktól is elvárja a közvetlen viselkedést. Kifejezetten zavarja az udvariaskodás, a hivatalos légkör, ha teheti, messzire kerüli az ilyesmit, de ha muszáj, akkor iga alá hatja ő is a fejét. A számára szimpatikus emberekkel megszállottan igyekszik jó kapcsolatot ápolni, bármit képes megtenni a barátságukért, és igencsak rosszul viseli, ha valaki olyan haragszik rá, akit kedvel. Márpedig ez elő-előfordul, mivel gondolatai olykor-olykor kicsúsznak a száján, így akaratlanul is megsért másokat. Ő maga is könnyen megsértődik, hangulata egyik pillanatról a másikra vált át nagyon barátságosból csípős, hűvös viselkedéssé. Nem tűri jól, ha piszkálják, gúnyolódnak vele. Különösen a lusta, nemtörődöm viselkedéstől vagy a bunkóságtól akad ki, és akit nem szeret, annak hajlamos gyerekesen keresztbe tenni ahol csak tud. Másik rossz tulajdonsága, hogy ha bántja valami, azt nem hajlandó megosztani még a barátaival sem, sőt, abbéli félelmében, hogy másokat terhel a saját bajaival, távolságtartóvá válik és agresszíven elutasít minden a hogylétét firtató kérdést. Ő úgy gondolja, hogy ezzel palástolni tudja a rossz hangulatát, de teljesen nyilvánvaló a külső szemlélő számára, hogy valami nincs rendben. Elveit minden körülmények között követi, még akkor is, ha azzal osztagának elveit kell megszegje. A shinigami feladatkör neki csupán puszta kötelesség, semmi több, és mivel az ő feladata a halálistenekkel kapcsolatos, így nem tartja ellenségének sem a lidérceket, sem a többi ellenségesnek számító fajt csak azért, mert ők beletartoznak abba a fajba. Általában igyekszik is velük kerülni a harcot és nem is veszi komolyan egészen addig, amíg fel nem idegesítik. Egyáltalán nem szégyenlős, amit uniformisa stílusa is jelez. Büszke az alakjára, és szereti látni, hogy hatással van a férfiakra. Ha csak szexről van szó, akkor nem túl válogatós ami a partnereit illeti, és közeledésüket is csak akkor utasítja el, ha éppen olyan barátja van, aki minden igényét és vágyát kielégíti (így ha elhanyagolják, hajlamos a megcsalásra). Bár jobb szereti, ha nem neki kell meghódítania a kiszemelt fiút, azért tud rámenős is lenni, ha éppen egy félénkebb prédával van dolga. Ám minél könnyebben hagyja magát elcsábítani, annál kevesebbet akar az aktuális pasitól hosszútávon. Egyébként kifejezetten romantikus alkat. Ha valaki komoly kapcsolatot és hozzáállást akar tőle, attól elvárás a gáláns, lovagias viselkedés, a rendszeres bókolás, a gyertyafényes vacsora, a naplemente megtekintése és a hasonló giccses dolgok elkövetése. Kifejezetten fontos számára, hogy a párja határozott, de gyengéd, odaadó és figyelmes legyen, valamint az sem árt, ha kiváló az erőnléte. Ha kapcsolatban van, akkor szigorúan tartózkodik az alkoholfogyasztástól, mivel ha becsíp, akkor levetkőzi minden gátlását (és ruháját), elveszti a kontrollt ösztönei felett. Meglehetően feledékeny, különösen ami a neveket illeti, emiatt mindig magánál hord egy kis noteszt, amibe az aktuális teendőit írja fel. A monotonitást sem viseli jól, szóval a papírmunkáját csak nagyon muszájból csinálja meg, és kifejezetten örül neki ha Vera taichou átvállalja azt. Nem szeret tétlenkedni sem ugyanakkor, szabadidejében süt-főz, edz, sportol, takarít, vagy éppen pasizik, lényeg hogy el tudja foglalni magát. Képes lyukat beszélni mások hasába, ugyanakkor azt rögtön be is tömi mindenféle mennyei sütivel. Kissé tisztaságmániás, szokása szőrallergiája miatt alakult ki, ráadásul a kutyáktól is fél, szóval kizárt dolog, hogy neki háziállata legyen valaha is.

Előtörténete

Halandóként

Kobe, 1988. április 3. Hajnali négy óra volt, mikor a Sakai-család első gyermeke, aki a Kotomi keresztnevet kapta, felsírt. Édesanyja, Kana és édesapja, Satoshi boldogan, könnyes szemekkel néztek össze az apróság láttán. Egy álmuk vált valóra. Hat éve házasodtak össze, azóta szerettek volna gyereket, és most végre sikerrel jártak. Az apa egy multinacionális cég vezérigazgató-helyetteseként roppantul elfoglalt ember volt, ám ezt az eseményt a világ minden kincséért sem hagyta volna ki, ahogyan közel másfél év múlva a második lányuk, Hitomi születését sem. De Satoshi hiába vált kétszeresen is apává, a munka az munka, és bármennyire is szerette volna, nem sok időt tudott otthon tölteni. Így a kislányok nevelésének terhét édesanyjuk vette vállára, és kitűnő szülőnek bizonyult, hiszen mindketten illedelmes, és szófogadó gyermekek voltak.

1995-ben a nagy földrengésben házuk elpusztult, így a család praktikusnak látta, ha inkább a fővárosba költöznek ahelyett, hogy újat építenének, hiszen apjuk vállalatának a székhelye Tokióban volt, így ha nem is sokkal, de többet lehettek együtt. Mihelyst a lányok megkezdték az iskolát, nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán szüleik szemében különlegesek. Zsenik voltak. Hitomi intelligenciában magasodott kortársai fölé, Kotomit pedig hatalmas tehetséggel áldotta meg az élet a sportok és a mozgás területén. Nem volt olyan mozdulatsor vagy gyakorlat amit szinte azonnal ne tudott volna hibátlanul megismételni. Tökéletesen kiegészítették egymást, és szemben sok testvérpárossal, ők nagyon jóban voltak egymással, elválaszthatatlan barátokként élték mindennapjaikat. Még az iskolában is, mivel Hitomi osztályt ugrott azért, hogy non-stop együtt lehessenek. Nyilvánvaló volt, hogy Kotomi az egyik sportklubhoz fog csatlakozni, hatalmas küzdelem zajlott a „kegyeiért” a toborzók között. Ő végül a softballt választotta, bár maga sem tudta volna megmondani, hogy miért nem kosarazni vagy cselgáncsozni kezdett mondjuk. Ahogy az várható volt, szó szerint hetek alatt a csapat vezéregyéniségévé vált, nagyon gyorsan elsajátította az alapokat és töretlenül fejlődött a játéka, miközben az öltözőben is kedvelt figurává vált. Hitomi persze rövidesen követte őt a csapathoz, ahogy az is természetes volt, hogy Kotomi a gyenge-közepes tanulmányi eredményei ellenére ott segít testvére diákönkormányzati munkájában, ahol tud. Emellett közösen jártak kendóedzésekre is, amit aztán végül abbahagytak, noha Kotomi ott is remekül teljesített annak ellenére, hogy sosem vette igazán komolyan. Mindketten az iskola legtevékenyebb diákjai közé tartoztak, és mint ilyenek, hatalmas megbecsülésben részesültek mind a tanári kar részéről, mind a diáktársaktól.

Aztán eljött a középiskola időszaka, ahol az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy ugyanolyan népszerűek lesznek, mint az elementárisban. Ráadásul itt az osztálytársak is sokkal tevékenyebbeknek bizonyultak, így az 1-1 osztály szinte hetek leforgása alatt kivívta a legösszetartóbb és legszorgalmasabb közösség nevét, amit csak tovább erősített az elsöprő népszerűségnek örvendő műsoruk az iskolában hagyományosnak számító tavaszi fesztiválon. A Sakai-lányok persze a sporttal sem hagytak fel. Ugyan az itteni softball-csapat sosem tartozott a legjobbak közé, azonban a véletlen, vagy talán a sors folytán egy rendkívül tehetséges játékosokból álló alakulat jött össze az elsőévesekből. A vezéregyéniség természetesen a bámulatos ütőátlaggal rendelkező Kotomi volt, Hitomi pedig a dobók között számított átlagon felülinek. A csapat meggyőző fölénnyel verte végig ellenfeleit a bajnokságban és könnyedén hódította el a bajnoki címet. Nem egyszer, hanem rögtön egymás után kétszer. A harmadik és egyben a csapat utolsó éve valamelyest másképp alakult, mivel megjelent a színen egy komoly rivális középiskola csapata, akik hasonlóan megalázó módon győzték le az összes ellenfelüket. Nyilvánvaló volt, hogy a döntőben öldöklő küzdelmet fog látni a közönség és hogy a győzelemhez minden kulcsjátékosra szükség lesz. Épp ezért volt ijesztő, hogy Hitominak, aki időközben a csapat legjobb dobójává vált, megsérült a válla az egyik mérkőzésen, ezért kétségessé vált a játéka a döntőben. Azonban a lány szerencsésen felépült, és a fináléban a legjobb összeállításában léphetett pályára a suli csapata. A rendkívül pontdús meccs végig szorosan alakult, de az utolsó inningben Kotomi eldöntötte a cím sorsát a mérkőzésen elért negyedik hazafutásával, így zsinórban harmadszor is övék lett a trófea. A hazaúton azonban buszuk váratlanul megcsúszott a vizes úton és az árokba borult. Bár Kotomi megúszta horzsolásokkal, testvére már nem volt ilyen szerencsés, ugyanis kirepült a járműből és teste egy fának csapódott. Hitomit kritikus állapotban szállították kórházba, sérülései annyira súlyosak voltak, hogy hetekig kómában feküdt. Ugyan felépült, de gerincsérülése tolószékbe kényszerítette és a mozgásképtelenség depresszióba lökte a lányt. Kotomit nagyon megviselték a történtek, húga lelkiállapota rá is hatással volt. Szüleivel minden erejével azon dolgozott, hogy visszakaphassák a régi Hitomit, emiatt Kotomi a softball-lal is felhagyott és magántanuló lett, csak hogy testvére mellett lehessen és támogathassa mindenben. Szülei időközben pénzt és időt nem kímélve próbáltak találni valamiféle gyógymódot a lány gerincsérülésére, de csak tehetetlen gerincspecialistákkal és hamis ígéretekkel hitegető pénzéhes csalókkal találkoztak. Végül jó másfél évvel a baleset után kaptak egy e-mailt egy neves orvos-genetikustól, aki azt állította, hogy tud gyógymódot. A család eleinte szkeptikus volt, de a professzor hírneve elég volt ahhoz, hogy hitelesnek tartsák. Három hónapos terápia kezdődött, melynek végén a lány lába csodával határos módon tényleg megmozdult. A felépülés innentől biztosnak tűnt, és a család visszakapta a régi Hitomit is. Happy End? Nem. Egy éjjel a házukat egy csapat testrabló képességgel bíró lidérc támadta meg, és a mit sem sejtő Kotomi és szülei az áldozatukká váltak. A helyszínre érkező shinigami nem tehetett mást, meg kellett ölje a három embert, hogy a hollowokat elpusztítsa.

Kezdő shinigamiként

Halálát követően a Rukongai jobbnak számító környékére került. Bár nem emlékezett semmire az utolsó életben töltött napjából, gyorsan felfogta hogy mi történt vele és hogy hol is van éppen. Mióta Hitomi a saját állítása szerint a balesete óta látta a szellemeket, már semmi sem lepte meg. Miért pont valami olyasmi hökkentené meg, mint ennek a helynek a létezése, ami többé-kevésbé megfelel a menny fogalmának. Ugyanakkor nem gondolta volna, hogy koszos, poros utcák alkotják, és hogy a családjától el lesz szakítva. Magányosnak érezte magát, így elhatározta, hogy megkeresi szüleit és testvérét. Éjt-nappallá téve kutatott utánuk, természetesen eredménytelenül, hiszen a 320 kerület összes lakójából kellett volna három embert megtalálnia, ráadásul nem tudhatta hogy Hitomi megúszta a lidércek támadását. Nagyjából két hét vándorlás után akadt össze egy shinigamival, aki érezve benne az átlagnál magasabb lélekenergiát, azt tanácsolta neki hogy próbáljon meg shinigamivá válni, úgy könnyebb dolga lesz a keresésben is. Így megpróbálkozott az éppen akkortájt megtartott felvételi vizsgával, és bár gyenge eredménnyel, de bejutott az Akadémiára. Mintha csak az iskolát folytatta volna, annyi különbséggel hogy nem angolt, matematikát vagy történelmet tanult, hanem lidércekről, zanpakutókról vagy a Gotei 13-ról szerzett ismereteket. De persze a legnagyobb különbség a szeretett húga hiánya volt és az, hogy a hazamenetel nem azt jelentette, hogy anya és szerencsés esetben apa fogadta otthon. Az egyedüllét szörnyű érzését még úgy sem tudta elkergetni, hogy osztálytársaival remekül kijött, csakúgy mint anno az emberi élete alatt. Nem volt más választása, a tanulásba vetette magát, hogy elterelje a gondolatait. Hitomi is folyton nyúzná, hogy tanuljon, hiába nem maradt meg a fejében ez a sok blabla a reiatsu használatáról meg a kidoukról. Jegyei persze eleinte borzalmasak voltak, az egyetlen terület ahol sikerélménye volt, az a két komoly mozgást igénylő tárgy, a zanjutsu és a hakuda volt. Tanárai rögtön felfigyeltek a lányra, aki szinte rögtön elsajátította az összes mozdulatot és tökéletesen oldotta meg az összes szituációt amelybe belekerült. A tanáriban bizonyára furcsa lehetett, hogy Kotomit a tanerő egyik fele az egekig magasztalta, a másik meg ha ugyanarról a tanoncról volt szó, csak katasztrofális eredményekről tudott beszámolni. Lassan azonban javulni kezdtek az eredményei az elméleti anyag tekintetében is, hiszen azt az energiát, amelyet másoknak vívásra és pusztakezes harc gyakorlására kellett fordítania, ő magolásra használhatta. De annak ellenére, hogy keveset gyakorolt, még így is alig-alig tudták őt legyőzni, utolsó két évében már egyszer sem akadt legyőzőre sem hakudában, sem vívásban. Legtöbb diáktársa csodálta a kakkoi lányt, népszerűségét önzetlensége és segítőkészsége csak tovább fokozta. Pont mint régen.

A hatéves akadémiai képzés harmadik évében - bár lélekenergiája kezelésével még eléggé hadilábon állt - már készen állt arra, hogy letegye a vizsgákat, ám egyetlen bökkenő még volt: nem ismerte a zanpakutója nevét. Ugyan a belső világába már gond nélkül be tudott jutni, és beszélni is tudott a vad és agresszív cicalány képében megjelenő kardlelkével, de nevét még nem hallotta meg, akárhogy fülelt. Ennek ellenére kiemelkedő képességei miatt elkezdhette a vizsgákat és előre megajánlották neki az Onmitsukidou harmadik tisztjének és ezzel együtt az internálási egység parancsnokának pozícióját is, ha sikeresen teljesít. Minden rendben ment, azonban vizsgája azon részén, ahol egy valódi hollowot kellett volna legyőznie egy váratlanul erős lidérccel került szembe, aki rövid idő alatt a lány fölé kerekedett. Kotomi hamarosan reménytelennek tűnő helyzetbe került, ám hirtelen a belső világában találta magát, vele szemben pedig zanpakutójának lelke aludt békésen összekuporodva, legalábbis amíg ki nem nyitotta egyik szemét és rá nem nézett a shinigamira. A kardlélek lehordta, amiért még mindig nem jött rá, hogy miért nem hallja a nevét, és ráébresztette arra, hogy ideje egy kicsit magával is foglalkozni ahelyett, hogy mindig mások jólétét helyezi a maga biztonsága elé. Ennek felismerése után már meghallotta Mayoi Neko nevét és megnövekedett erejével le tudta győzni a lidércet. A shikai szint teljesítésével az utolsó akadály is elhárult előtte, és fenntartások nélkül beléphetett a Gotei 13 kötelékébe.

Számára nagyon szokatlan volt a környezet, amibe csöppent, hiszen egészen eddig a pontig diák volt, aki legfeljebb nyári munkát végzett, most viszont egy katonai szervezet legkatonásabb osztagába került, ahol olyan dolgokat kellett csinálnia, amelyekről pár éve még álmodni sem mert. Ráadásul mindenki róla beszélt, hiszen egyrészt feleannyi idő alatt végezte el az akadémiát mint mások, másrészt valódi villámkarriert futott be, nagyon kevesen kezdték ilyen előkelő pozícióban pályafutásukat, mint ő. De ezen Kotomi cseppet sem akadt fenn, tette amit mondtak neki és közben igyekezett képességeit még tovább fejleszteni, hogy megfeleljen a rendkívül magas elvárásoknak, amit vele szemben támasztottak, miközben ismételten keresni kezdte családját szabadidejében a Rukongai labirintusában. Egy nap aztán egy olyan shinigamit sodort útjába az élet, akit már ismerhetett volna, ha éppen magánál van, amikor találkoznak. Egy pofonegyszerű felderítő küldetést kapott, de a melléje beosztott halálisten igencsak furcsa pillantásokat vetett rá. Rövidesen kiderült, hogy azzal találkozott, aki anno kénytelen volt megölni őt. Miután a halálisten elmesélte a halálának körülményeit, arra következtetett, hogy Hitomi még akár élhet is, hiszen a férfi csak három hollow-val végzett, negyedik embert nem látott. Vidámságát innentől kezdve nem lehetett róla levakarni, hiszen ha húga még életben volt, őt nagyon egyszerű lesz megtalálnia. De ahhoz el kellene jutnia az emberi világba, ami nem tűnt túl egyszerű feladatnak, tekintve hogy ilyen önző okból garantáltan nem engednék el, kötelességei pedig teljes egészében a Soul Society-hez láncolják. Úgy gondolta, hogy a problémát a legegyszerűbben úgy lehet kiküszöbölni, ha legalább a hadnagyi pozícióig eljut, hiszen ettől a rangól felfelé nem kell külön engedélyt kérnie a senkaimon használatához. Valamivel több, mint egy évvel a shinigamivá válása után végül a kapitánya érdemesnek találta arra, hogy betöltse a sokat betegeskedő Mina Tanako posztját, és fukutaichouvá vált.

Erők és képességek

Sport géniusz: Kiemelkedően érzékeny a vizuális felfogóképessége, atletikus testalkatának köszönhetően ezért gyakorlatilag bármilyen mozdulatsort képes azonnal elsajátítani csupán azáltal, hogy látja, emellett a legapróbb különbségeket is észreveszi a mozdulatokban. Ennek köszönhető, hogy rendkívüli tehetségnek számított a sport területén emberként és ezért volt képes mindössze néhány év alatt magas szintre jutni zanjutsuban és hakudában.

Zanjutsu: Nem túlzás azt állítani, hogy vívásban tudása és képzettsége már egyenértékű egy kapitányéval. Tehetséges kardforgatásban, mely már ugyan emberi életében is kiütközött a kendóedzéseken, de akkor még nem foglakozott vele komolyan. Stílusa könnyed, és mentes minden felesleges mozdulattól, védelmét esztelen támadásokkal nem lehet áttörni. Mind támadásban, mind védekezésben az egyszerűségre törekszik, csapásai elsősorban erőre építkeznek. Gyorsasága és pontossága ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után, de ezt ellensúlyozza egyedi vívóstílusa. Nagyjából két évnyi munkával fejlesztett ki egy szisztémát, mely kihasználja kétkezességét illetve azon képességét, hogy képes egyik pillanatról a másikra fogást, sőt stílust váltani.

  • Shijin [Négy Égtáj Ura]: Egyedi stílusának első fázisa, melyben egyesíti magas szintű jártasságát a bal- és jobbkezes, illetve hagyományos és fordított fogású vívásban. Kardjával szabadon és villámgyorsan váltogat a stílusok között, az ellenfél számára olyan, mintha négy, homlokegyenest ellenkező stílusú emberrel kellene egyszerre megküzdenie. A védekezés nehézségét az adja, hogy mindegyik technika ellen más és más módon kell hárítani, és Kotomi teljesen kiszámíthatatlanul váltogat a különböző fogások között, még a legtehetségesebb és legtapasztaltabb vívókat is próbára téve.
    • Akujunkan [Ördögi Kör]: a Shijin-stílus legkifinomultabb mozdulatsora, mely magában foglalja a technika minden szépségét és nehézségét. Minden csapás, vágás és szúrás úgy követi az előzőt, hogy azt a lehető legnehezebb legyen kivédenie az ellenfélnek.
  • Hakkou [Nyolc Égtáj]: A vívóstílus második fázisa, melyet shikai módban lehet alkalmazni. Kihasználja a zanpakutou azon képességét, hogy a visszahúzható karmok által nem csupán egy katana, hanem egy wakizashi is Kotomi kezébe kerülhet, így újabb négy különböző opciója teremtődik a lánynak támadásnál, köszönhetően a fegyvere változtatható hosszának.
    • Taiken [Nagy Kör]: Az Akujunkan Hakkou-stílusban alkalmazott változata, melyben Kotomi kétszer teljesíti a támadássort, és a csapásokat felváltva hajtja végre egy wakizashival és egy katanával.

Hakuda: Mint az Onmitsukidou második legrangosabb gundanchouja és az internálási egység volt parancsnoka, pusztakezes harcban csupán kapitánya veheti fel vele a versenyt egész Seireiteiben. Mozdulatai nagyon gyorsak, rendkívül pontosak és tekintélyes erőt képviselnek. Akár saját magánál jóval nagyobb darab ellenfeleket is könnyedén tud hatástalanítani, és egyszerre több ellenfél ellen is képes hatékonyan harcolni fegyver nélkül. Támadásban elsősorban rúgásokra épít, ám egyáltalán nem jön zavarba attól sem, ha pusztító erejét ütésekbe kell beletennie. Védekezésben főleg ellenfele(i) lendületét és mozdulatait fordítja ellenük, inkább blokkokat preferál mintsem kitéréseket.

  • Harcművész mester: Kotomi legnagyobb erőssége nem más, mint a távol-keleti és indokínai harcművészetekben való jártassága. Számos küzdőstílust sajátított el az évek folyamán, egyikből-másikból mesteri szintre került, de van amiből csak bizonyos elemeket épített bele a küzdőstílusába. Harcmodora alapját a taekwondo adja, melyből 4. fokú fekete övvel rendelkezik (yondan), illetve a kyokushin karate, melyből 2. fokú fekete öve van (nidan). Mindemellett komoly tudással rendelkezik cselgáncsban és muay thaiban is, valamint használ bizonyos elemeket a maláj silatból vagy a kambodzsai pradal sereyből is a verekedéshez.

Kidou: Bár lélekenergiája használatához nem nagyon ért, de lassan és biztosan fejleszti a démonmágiáit is. Többségüknek gyenge az ereje, és csak kidouerősítő láncának köszönheti, hogy nem teljesen használhatatlanok. Emiatt kifejezetten hátrányos helyzetbe kerül ha fő fegyverének a démonmágiát kell használnia, ám kreatív megoldásaival képes valamelyest kompenzálni. Egyébként általában figyelemeltereléshez használja a kidoukat.

Shunpo: Shunpója egy ilyen magas rangú tiszthez képest kifejezetten lassú, hosszú távon nem tudja tartani a lépést és hamar elfárad benne. Leginkább csak harc közben használja.

Fizikai adottságok: Tulajdonságai ezen a téren egészen kiválóak, remek reflexekkel bír, nagyon mozgékony, atletikus testalkatának és edzettségének köszönhetően pedig nő létére izmaiban elképesztő erő lakozik, akár egy pihe-puha párnával is be tudja törni valakinek az orrát, vagy különösebb megerőltetés nélkül át tud hajítani valakit pár fán, esetleg épületen. Legnagyobb erőssége azonban mégis az eszelős állóképessége, hihetetlen mennyiségű ütés és súlyos sérülés után is képes állva maradni és tovább harcolni, ahogy ezt a Shouboushi Naraku elleni küzdelmében is megmutatta. Edzésmódszerei ugyanis ereje és tudása fejlesztése mellett elsősorban arra épülnek, hogy egyre-egyre keményebbé és ellenállóbbá tegye testét, már nem különösebben kottyan meg neki, ha mondjuk elhajlítanak a nyakán egy vascsövet vagy ha pusztán az ujjbegyeivel kell eltörni egy palatáblát.

Intelligencia: Bár memóriája nem jó és nehezen tanul elméleti dolgokat, sportos kifejezéssel élve ’játékintelligenciája’ magas szinten van. Többségében helyes döntéseket hoz harc közben és gyorsan meglátja ellenfelei gyengéit, amelyeket aztán igyekszik ki is használni.

Zanpakutou

Mayoi Neko (迷い 猫, Kóbor Macska) egy kék markolatú, ovális markolatvédőjű katana, melyet Kotomi a baseball-ütőjében tárol.

  • Shikai: a Hikkake (Karmolj!) parancsszóra hallgat, alakja egy-egy ujjatlan fémkesztyű Kotomi kezein, melyek a lány alkarjának közepéig érnek és három-három éles karomban végződnek. A karmokat vissza is lehet húzni, ilyenkor ha csupán az egyik kézről tűnnek el a karmok, akkor egy wakizashi, ha mindkettőről, akkor egy katana jelenik meg a kézben. Mindkettőnek közös tulajdonsága, hogy a penge körül magas nyomású, sűrített levegő kering, így jóval élesebbé válik, mint a shikai feloldása előtti állapotban, és akár kárt is tehet az alacsonyabb lélekenergiájú ellenfelek kardjában. Kotomi sebessége és ereje shikaiban megháromszorozódik, reakcióideje pedig a harmadára csökken, visszahúzott karmokkal azonban ennek a növekedésnek csak a felét képes kifejteni.
    • Kazehougan [Szélágyúgolyó]: a környező levegő egy nagyjából focilabdányi méretű pontba sűrűsödik a karmok hegyén, majd elválik attól. A labdára rálépve az nagy sebességgel és erővel lövi ki Kotomit az ellenfél irányába.
    • Ippatsu [Hazafutás]: az előbbi gömb ennél a technikánál egy baseball-labda méretére sűrűsödik össze, Kotomi pedig a levegőbe feldobva az ütőjével továbbítja azt ellenfele felé. A labdában összegyűlt hatalmas energia felér egy komolyabb ütés erejével, mely a legjobb esetben is nagy lendülettel hátradobja az ellenfelet ha talál, aki mögött általában már ott áll Kotomi, hogy egy jól irányzott, nagy erejű rúgással fordítsa meg a repülés irányát. A labda jóval alacsonyabb reiatsujú ellenfélben akár nagyobb károkat is okozhat.
    • Tsujikaze [Forgószél]: ennél a védekező jellegű technikánál Kotomi a tengelye körül megpördülve egy tornádót hoz létre maga körül, mellyel elsodorja, eltéríti a becsapódó támadásokat. Jó ütemben alkalmazva nem csak hátralöki az ellenfelet, hanem a tornádó felületén található apró szélpengék még meg is sebzik az áldozatot.
  • Bankai: még nem érte el

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.