Verashu Suwun

Verashu Suwun
Adatok
Született	08. 05.
Kor	~90 év
Faj	Shinigami
Nem	nő
Magasság	156 cm
Súly	48 kg
Hajszín	szőke
Szemszín	lila
Bőrszín	fehér
Vércsoport	AB
Különleges ismertetőjegyek	jellegzetes, lila szempár
Politikai hovatartozás
Hovatartozás	Soul Society Gotei 13
Korábbi hovatartozás	Karakura Town
Foglalkozás	vendég a Féregbolyban
Korábbi foglalkozás	6. osztag 9., majd 3. tisztje 10. osztag hadnagya 2. osztag kapitánya
Jelenlegi osztag	2. osztag
Előző osztag(ok)	6. osztag 10. osztag
Korábbi partner(ek)	Watanabe Yuusuke Sakai Kotomi
Személyes információk
Családi állapot	Házas
Rokonok	Matetsaku Kai (férje) Matetsaku Miyoko (lánya) Arliva Quenthel Suwun (testvére) Macska (kutyája) Eras Vanthor (másik énje) Carl Heller (sógora) Watanabe Nayoko (keresztlánya) Hayakawa Yuki Hajime (keresztfia) Feynt Vanthor
Zanpakutō
Shikai	Yabureru Kagami
Bankai	Kumohime
Senbankai	ismeretlen

Verashu Suwun (japánosan Suwun Verashu) a 2. osztag volt kapitánya, az Onmitsukidou, avagy Titkos Mozgó Alakulat volt főparancsnoka, a Kivégző Alakulat parancsnoka, valamint a Shinigami Nőegylet volt titkára.

Megjelenés, személyiség

Alacsony (156 cm), látszatra 30-as évei elején-közepén járó nő, első pillantásra igen törékenynek tűnik. Régen fekete haját világos színűre festette. Különösen büszke furcsa, jellegzetes, lila színű szemeire. Érett alkatú, rendkívül nőies, amit mozdulatai és kellemesen lágy, mély hangja is kihangsúlyoznak.
Egyenruhája az osztag szabványainak megfelelően az éjféli bőrruha az osztag számára átalakított verziója. Ruhájának ujjai kicsit lazábbak, buggyosobbak, a magasított nyak viszont itt is megtalálható. Egy ezüst színű öv tartozik hozzá funkcióként, rendeltetése - ha van - ismeretlen. Magassága miatt rövidre szabott, fehér színű haorija elmaradhatatlan tartozéka egyenruhájának, hátán a 2. osztagot szimbolizáló tulipánnal. Az egyben rangját is jelző ruhadarab jellegzetessége, hogy nincsenek ujjai a vállrész után.
Szabadidejében előszeretettel visel nagyon elegáns ruhákat, tűsarkút, de kimonókat és yukatákat is, az alkalomtól függően. Ékszerként állandóan ujján hordja házasságát jelző gyűrűjét; az egyetlen ékszer, amitől szolgálatban sem szabadul meg.
Ugyan a 2. osztag kapitányától a szigort várná el az ember, Verashu tekintetében ezen elképzelésnek szinte a tökéletes ellentéte tükröződik vissza. Meleg, átható pillantása gyakorlatilag egészében visszatükrözi személyiségét. Régi naivságát leadta, látszik rajta, az idő megtette hatását. Megérett, bölcsebb, megfontoltabb, nyugodtabb és határozottabb lett. A külvilág így is könnyen befolyásolja érzelemvilágát. Rajong hajdani kapitányáért, Watanabe Yuusukéért, valamint férjéért, Matetsaku Kaiért. Kutyájához nagyon ragaszkodik, akit hosszú hónapok után a Macska nevet kapta. Emellett barátainak tartja Sakai Kotomit, Kamioka Rosát, Hayakawa Tasumit, Ayumu Hirateuchit, Hana Akamotot, Ueda Tomokot és Amatsu Yukarikot.
Gyermekét, Matetsaku Miyoko-t illetően durván elfogult. Kérdéses, csak tetteti, hogy nem veszi észre Miyoko viselkedési zavarait, vagy tényleg nem látja, ám valószínűleg az utóbbi a helyes válasz. Imádja kislányát, élete legjobb dolgának tartja, s természetesen kész lenne bármikor eldobni érte saját életét.
Az idő és családjának hatására mentális betegségeiből (skizofrénia, kényszerbetegségek) többé-kevésbé kigyógyult, s legfeljebb zanpakutojának hatása alatt fedezhetőek fel a tünetek. Figyelmét mindig el kell terelnie valamivel, épp ezért kifejezetten imádja munkáját, megrögzött aktakukac. Talán ő az egyetlen személy, aki kifejezetten kedveli Ueda Tomoko hadnagyot, a szabályok megszegése és nem ismerete számára is hatalmas bűnnek számít. Régi, sötétebb énje szerette ebben kiélni szadizmusát, és különböző kreatív büntetőmunkára küldeni saját tisztjeit ilyen és olyan indokkal, ám mostani, úgymond "jó" énje már nem képes erre, és már ahhoz is hatalmas lelkierőre van szüksége, hogy összeszedettebben, kapitányhoz méltóan viselkedjen.
Igyekszik minden emberről a legjobbat feltételezni, emiatt egy igen gondtalan, naiv teremtésnek tűnik. Valójában viszont ott lapul a felszín alatt komoly énje, hisz emberismerő képessége semmit sem kopott az évek alatt, sőt, ha lehet, még inkább kiéleződött.
Előírásmániája és aktakukacossága ellenére mégis megtartja magának némelyik titkát, hisz nem beszél másoknak másik énjéről, ahogyan annak idején hadnagyként megszerzett bankai-járól is sokáig nem szólt senkinek, kapitánnyá válása előtt. Így a Verát megismerők sokáig megmaradnak abban a hitükben, miszerint egy igazi "angyallal" találkoztak.
Furcsa heppje kézmosásmániája; nehezen viseli el a rendetlenséget maga körül, tisztaságmániájánál mégis "súlyosabb" állandó kézmosási ingere. Rendszerint azután következik be, hogy bármihez is hozzáért volna, például étkezések előtt/után, kutyasimogatás, bizonyos tárgyak megfogása, utazás, satöbbi.
Gyakorlatilag mindenféle ételt szeret, a salátáktól kezdve a leveseken át a húsételekig, az édességekért pedig különösen rajong. Néhány véletlennek köszönhetően elterjedt róla az a téveszme, miszerint igazán finom süteményeket tud készíteni, azonban ebből egy szó sem igaz. Családi titokként kezelik ugyanis Kai szakácstudását és ambícióit, s bárki, aki kóstolta a főztjét, egyből arra a következtetésre jut, hogy Verashu ilyen remek háziasszony. Bár sosem kérdeztek rá, hogy ő csinálta-e az elkészült ételkülönlegességeket, ezért voltaképpen nem is hazudott soha... A konyhában viszont a valóságban kétbalkezes, hisz a sütőport sem tudja megkülönböztetni a zselatinportól.

Története

Emberi élete

Egy Japán kisvárosban született, nem messze a fővárostól. Csendes és visszahúzódó gyerek volt, az elsőszülött a családjában. Nehezen talált barátokat, bár meg sem próbálta igazán a kapcsolatkeresést, mert nem érdekelte. Húga a tökéletes ellentéte volt, nagyszájú, hatalmas baráti körrel. A két testvér viszonya nem nevezhető „idillinek”; a húg irigyelte azt, ami nővérének megadatott, neki pedig nem. Legfőképpen nővére külsejére tért ki, ugyanis szerinte Suwun sokkal jobban nézett ki, holott csupán önértékelési problémákról volt szó a húg részéről. Ez különösképpen nem zavarta Suwunt, tökéletesen elvolt a saját maga alkotott kis világában, ahol nem várták el tőle, hogy megfeleljen mindenkinek. Gyerekként könnyedén kortársai gúnyolódásának célpontjává válhatott volna, ám ez mégse történt meg, aminek talán a szigorú oktatási rendszer és a tanárok fellépése az oka. Inkább az antiszociális, magányosnak tűnő, ábrándozó kislány volt, aki a leghátsó padban olvasott. Ha valaki viszont mégis úgy döntött, hogy megközelíti, és társalgást próbált kezdeményezni vele, azt rideg elutasításban részesítette. Az esetleges közutálattól nem tartott, meg tudta védeni magát, és már ekkor észrevette, hogy hihetetlenül nagy tehetsége van az emberi lélek kiismerésére, és mások manipulálására. Helyzetfelismerő és emberismerő képessége egy veszélyes vitapartnert alkotott belőle, és nem igazán érdekelte, hogy teljesen elhidegült kortársitól. Betegségére már ekkor jelentkeztek az első jelek, ám még csak ártalmatlan, gyermeki képzelgésnek volt betudható az egész.
Suwun jobban szeretett magába mélyedni, és a templomban talált nyugalmat. Életének az egyik legnagyobb élménye az volt, amikor segédkezhetett az Obon fesztiválban, amit a holtak tiszteletére rendeznek meg minden évben. Amikor gimnáziumba kezdett el járni, apja egy súlyos balesetet szenvedett, és elvesztette mindkét lábát. A tragédia ellenére – vagy éppen ezért – Suwun elkezdett hazudni az embereknek. Elhitette az új osztálytársaival, hogy vele minden rendben, és elkezdett barátokat keresni. Nem igazán érezte szükségét ennek, továbbra is elégedett lett volna a csendes és visszahúzódó bárány szerepével, azonban felfedezte, hogy szeretett apja boldog volt, amikor a „barátairól” mesélt. Elkezdett megnyílni az emberek felé, bár inkább csak egy felhúzott maszkot, egy álarcot mutatott nekik. Rájött arra is, hogy nagyon könnyen tudja manipulálni az embereket, és tehetsége van az emberi lélek kiismeréséhez. Az, hogy az iskola egyik legnépszerűbb diákja vált belőle, nem igazán foglalkoztatta. Neki ez csak játék volt, és persze apja boldogságának a kulcsa. A gimnáziumi évei alatt egy felelősségtudatos nővé érett, akire bármilyen feladatot rábízhattak, akár szervezésről, akár tanulmányokról volt szó.
Sikerült bejutnia egy jó nevű egyetemre a fővárosba, ám itt már csak akkor húzta fel a „maszkot”, amikor épp szüksége volt rá. Elkezdett találkozgatni első szerelmével, Kaoruval is. Kapcsolatukat nem a szenvedély, inkább a megértés jellemezte, és hosszú idő után először mutatta meg valakinek a valódi énjét, az ürességet. A gondolatba viszont, hogy az egyetlen ember, aki előtt nem titkolta valódi személyiségét, otthagyta, beleőrült. Nem látta több értelmét annak, hogy további felszínes kapcsolatokat szerezzen a többi mellé, és kezdett egyre sötétebben gondolni az emberiségre. Dohányozni is elkezdett, halála előtt pedig két hosszú kapcsolata is volt. Valahogy teljesen jogosnak tartotta, hogy mivel ő is szenvedett sokat egy férfi miatt, most a férfiaknak kell szenvedniük. Az érzelmeit fokozatosan elvesztette, helyükbe pedig a téboly költözött. Próbálta egyenlíteni mindezt azzal, hogy az elkeseredett „barátnőinek” adott tanácsokat, bár ők sem jelentettek számára semmit néhány újabb arcnál. Tanulmányai is romlani kezdtek, és megjelentek rajta a skizofrénia első jelei. Elkezdett úgymond „hangokat” hallani, amik különböző dolgokat tanácsoltak neki. Többek között az öngyilkosság gondolata is egyre többször foglalkoztatta, nem talált többé örömöt a földi életben. Családja egyszerű depressziónak tudta be a dolgot, akkoriban még kevesen ismerték fel a betegséget, és még kevesebb gyógymódot ismertek rá.
Halála még sem saját keze által következett be, csupán rosszkor volt rossz helyen. Egy éjjel az egyik közeli étkezdéből tartott vissza fővárosi lakásába, melyre az egyetem miatt tartott igényt, és egy gyilkosság szemtanújává vált. Remélte, hogy csak egy újabb sötét látomás kínozza csupán, ám még így is elhagyta a száját egy sikoly, ami felhívta magára a tettes figyelmét. Mivel szemtanúkra nem volt szükség, így azon az éjjelen két gyilkosság is történt. Verashu Suwun halála gyors és kevés fájdalommal járó volt, a tettes érzelmek nélkül, már rutinosan végezte a dolgát. Az utolsó dolog, amire emlékszik halála pillanatából, az a hosszú haj, és a sajátjaihoz félelmetesen hasonlító, lila szempár.

Shinigami élete

Halálistenné válásának útja

Halála után rezzenéstelen arccal nézte végig, amikor megtalálták a holttestét és elviszik. Egy ideig lélekként kóborolt az egyik helyről a másikra. Az eseménytelen napoknak vége lett, amikor az első hollow-val találkozott, ám nem menekült előle. A maszkot egyfajta jelnek vélte, a „szörnyet” pedig büntetésnek. Egy shinigami mégis megmenti őt a helyzetből, és Soul Society-be küldi.
Az élete Soul Society-ben nem sokban különbözött az eddigiektől. Itt is emberek voltak, akik beszélgetni akartak vele, Suwun pedig fokozatosan visszavedlett azzá az érzelemmentes, másoknak csak jót mutató egyénné, aki életében is volt. Betegsége egyre súlyosabb lett, de nem foglakozott vele. Egyedül az érdekelte, hogy mások ne lássák rajta lelki vívódásait. Nem kötött barátságokat, és „befogadó családja” is inkább megtűrte, mint megkedvelte. Kötelességtudatának hála nagy segítséget tudott nyújtani nekik, azonban ha már szociális életről volt szó, akkor inkább egy paradicsom társaságát élvezték, mintsem az övét. Új családja kezdett tartani tőle, bár sohasem ártott nekik, és csúnya megjegyzéseket sem szúrt oda étkezések alatt. Természetesen az mindenkinek feltűnt, hogy az új családtag az átlagosnál jóval nagyobb étvággyal rendelkezik. Nem siratták meg hiányát, amikor jelentkezett az Akadémiára, hogy shinigami válhasson belőle.
Az Akadémia szolgált következő menedékként, miután felfedezte, hogy van tehetsége hozzá. Nem is igazán akart shinigamivá válni, csupán élvezte azt, hogy van valami, amibe belemerülhet, beletemetkezhet. Addig is ki tudta zárni a kínzó hangokat a fejéből, amik továbbra is különböző cselekedetekre sarkallták. Bár másoknak nem tűnt fel betegsége, ugyanis már mesterévé vált ennek eltitkolásában, személyisége mégis olyan irányba torzult tovább, ami nem kerülte el azok figyelmét, akik már régebb óta ismerték a lányt. Már-már gépiesen végezte dolgát shinigami tanoncként. Számára nem a felesleges „barátszerzésről” szólt az egész, hanem a fejlődésről. Fizikai erejének a hiányát hatásos kidou használattal kompenzálta. Nem szerette, ha csapatmunkára kötelezték, ugyanis úgy vélte, hogy mások csak hátráltatják. Egoista volt ugyan, de nem bolond, és valóban hatásosan végzett az első hollow-val, aki ellen egyedül kellett – természetesen felügyelő tanár mellett – végeznie. Zanpakutojával hihetetlen összhangba tudott kerülni, már a legelső pillanattól kezdve. Lassan kifejlesztette harci stílusát, s hiányosságait fizikai erejét illetően tökéletesen tudta palástolni zanpakutojának különleges képességeivel. Átlagos eredményekkel végezte el az Akadémiát, és a Gotei 13 kötelékébe állt.

A 6. osztag szolgálatában

A 6. osztag várta a szolgálatait, itt 9. tisztként kezdte kötelességeit. A kapitányáról különösebb véleménye nem volt, csak egy újabb manipulálható hímnek tartotta, mint általában minden embert a környezetében. Saját osztagán belül nem igazán kereste a kapcsolatot másokkal, tökéletesen megfelelt számára a szürke egér szerepe, ám ha szükség volt szociálisságának bizonyítására, képes volt megjátszani szerepét. Fokozatosan feljebb jutva a ranglétrán érte el a 3. tiszti helyet. Ekkorra már a zanpakutoja vált a legfontosabb társaságává. Már nem számított neki a többi shinigami, az egész egy hatalmas játékká vált a szemében. Élvezetet talált abban, ha a feljebb való tiszteket „behálózhatja”, a többieket meg egyszerűen lenézte.
Az éjjeli életmódot szerette, éjszaka talált csak igazán magára, így hamarosan az osztag területén vezette az éjjeli őrjáratokat is. Ha máskor nem is, legalább ilyenkor önmaga lehetett, ilyenkor egyszerűen nem zavarták. Az osztag többi tisztje sem kereste a társaságát, hiszen már ismerték annyira, hogy tudják, nem számíthatnak pont tőle kellemes csevegésre, maximum csípős, gonosz megjegyzésekre. Képes volt mindenbe belekötni, és kezdett kialakulni szabálymániája. Élvezte, ha okot talált arra, hogy a többi osztagbeli számára újabb és újabb csúnya megjegyzést tehessen. A következményekkel nem foglalkozott, a felső vezetés számára csak egy nagyra törő és tehetséges, amúgy kifejezetten kedves és udvarias lány maradt. Persze, arcának valódi oldalát még magának sem ismerte be.
Egy küldetése során a lánynak végre volt alkalma bizonyítania; az Emberek világában megérezték a felgyülemlett, magasabb lélekenergiát, ami arrancarra utalt, és Suwunt küldték ki a helyzet megvizsgálásához. Ekkorra már kiölt magából minden érzelmet, emiatt sokan egyszerűen kétszínűnek tartották, ám nem okozott problémát neki mások véleményének az ignorálása. Mondhatni, fent hordta az orrát, és nem hatották meg az ellene irányuló szabotázs akciók (sikertelenségüket tekintve, ugyanis őrült, nem hülye), és továbbra is folytatta a „képmutatást”.
A légyszerű arrancar az első ilyen lény, amivel Suwun valaha is találkozott. Zanpakutojának segítségével elméjét megtörte, bár azt a technikát kellett használnia, amit sohasem szeretett különösképpen. Suwun belső világa ugyanis egy tükörszobából áll, itt találkozott először kardjának szellemével, amikor Akadémiai tanulóként először győzött le egyedül egy hollowt. Amitől inkább tart a mai napig, hogy a felső vezetés megismeri zanpakutojának képességeit, és esetleg árulónak titulálják, amikor épp szükségük van egy bűnbakra. Tisztában van azzal, hogy mire képes egy ilyen nagy hatalmú fegyverrel, és bár hű Seireiteihez, tudja, hogy Soul Society nem olyan ártatlan és tiszta, mint amilyennek mutatja magát. Nem kíván bűnbakká válni, így némelyik képességét – különösen, ami a teljesen élethű, általa tudatosan irányított illúziókra vonatkozik – igyekszik a mai napig teljesen titokban tartani. A jelentéséből az arrancar legyőzését illetően gondosan kihagyta ezt a fajta támadást, amivel megőrjítette ellenfelét, megtörte a tudatát, hogy végül a testét is eltiporhassa.

Tisztként végrehajtott küldetései

A félelem órája

Ekkoriban még a 6. osztag tisztjeként szolgált, s egyetlen ambíciója a ranglétrán való előrelépés volt, még ha ezzel ki is kellett használnia másokat - ezt természetesen bármiféle bűntudat nélkül megtette. Kevesen ismerték, s akik mégis, azok azt a szabálymániás, humorérzéket és érzelmeket nem ismerő némbert ismerték meg, aki egykoron volt. Egoizmusán csak dobott a tény, miszerint ezen a küldetésen Katai Siraseru hadnagyot kellett leváltania, épp ezért önkényesen önmagát nevezte ki a küldetés vezetőjének. Két társát, Eisei Okit, a 12. osztag tisztjét, valamint Yurenai Mistique-et, akkoriban a 10. osztag szintén ambíciózus tisztjét teljesen alkalmatlannak vélte a feladathoz. Nem barátkozni ment a küldetésre és nem olcsó poénokkal mulattatni önmagát és két társát, hanem hogy megtegye, amit mondtak neki: derítse ki, mi okozza a szokatlan eseményeket Karakurában és az esetleges veszélyt semlegesítse.
Egyfajta szellemházhoz rendelték ki, ahol az emberek gyakran tapasztaltak szokatlan és furcsa dolgokat. Az épület egyfajta horrorházhoz volt hasonlatos, bár az őrületével együtt élő Suwunt nem kifejezetten tudta megrémíteni mindaz, amit tapasztalt, és kifejezetten egyéni problémának és mások hibájának tartotta, ha valaki elszakadt tőle. Véres tenyérnyomok a falon, csecsemősírás, villámlás, óriáskígyók... Mindezeket magára se vette, hisz egész életében olyan illúziók kergették, amik rosszabbak bármilyen horrorfilmnél. Egy padláson talált rá egy "forgatókönyvre", melybe belelapozgatva egyből ráismert a vele és társaival történő eseményekre, hiszen gyakorlatilag minden le volt írva benne, ami vele történt. A könyv figyelmeztette egy meteor becsapódására is, így menekülve meg a lángok és a perzselő tűz elől. Végül fény derült arra, hogy az itt lakó, nyugtalan lélek csupán a forgatókönyvben leírt eseményeket szerette volna beteljesíteni, s gyakorlatilag a betérőknek csak túl kellett élniük a túrát. Bár a shinigami képességei senkinek sem működtek, a küldetést sikeresen teljesítették, hisz miután megjelent az akcióban résztvevől ellen a paranormális eseményekért felelős szellem és megköszönte az asszisztálásukat, a ház nyomok nélkül eltűnt, és a furcsa eseménysorozatoknak is vége szakadt.

Hajsza a macskáért

A módosított lélek, akin a 12. osztag kísérletezett, egy macska testébe költözve menekült el a laborból s ezzel együtt Soul Societyből is. Verashu Suwun dolga lett megtalálni, elkapni és visszahurcolni az eddig kísérleti nyúlnak számító módosított lelket. A küldetésre a 13. osztagos Fujikaze Kazuma is vele tartott felettese parancsának engedelmeskedvén. A keresett módosított lélek azzal az idegesítő tulajdonsággal is rendelkezett, hogy képes volt teljesen láthatatlanná válni.
A tisztet hamarosan a helyszínre érkező Chizuki Maya váltotta le, akit Suwun magában arrogánsnak, csapatmunkára s vezetésre alkalmatlannak titulált. Sértette önbecsülését, hogy az akkor közvetlen felettese, a 6. osztag akkori hadnagya még csak meg sem fontolta Suwun véleményének meghallgatását, s így közös taktikát sem voltak képesek kitalálni, ahogyan támadásaikat is csak kevés sikerrel sikerült összehangolniuk. A kergetés közben elszenvedett esések s macskakarmolások ugyan nem jelentettek súlyos sérüléseket, azonban annál megalázóbbá varázsolta helyzetüket.
A lidércek szintúgy szemet vetettek a módosított lélekre, hiszen rengeteg információval szolgálhat, mely hasznos lehet a hollowk csapatának. Ugyan egy igazán erős lidérc sem érkezett a helyszínre, mégis elszenvedtek néhány csúnya sérülést egy békaszerű, gigantikus hollownak köszönhetően, akit ezután egy kisebb sereg, repülésre is képes lidérc követett. A békaszerű hollow ráadásul több épületet is tönkretett, a bent rekedt emberekkel mit sem foglalkozva...
Ugyan összedolgozni kommunikáció híján nem tudtak, mégis sikerült az összes hollowt a túlvilágra küldeniük. A módosított lélek hollétét is a lidércek által sikerült behatárolniuk, azonban nem voltak képesek elszakítani a macskát új családjától, hiszen őt befogadták egy hat-hét éves kisfiú mellé. A macska nyakán található nyakörv azonban képes arra, hogy eltakarja teljesen, vagy szinte teljesen az ember, ez esetben a módosított lélek reiatsuját, ekképpen elfedve őt a számára ártani akaró hollowk vagy shinigamik elől. Némi csavarigazítás után a nyakörv ismét tökéletesen kezdett el működni, így megakadályozva annak eshetőségét, hogy a macska miatt még valakinek bántódása essen. A küldetést sikertelennek állították a jelentésekben, elhitetvén ezzel, hogy a módosított lelket elpusztította az egyik lidérc. Emberségük győzedelmeskedett kötelességtudatuk felett.

Új korszak, kettős személyiség

Küldetése után a 6. osztag akkori kapitánya beajánlotta Suwunt hadnagynak a 10. osztaghoz Watanabe Yuusuke kapitányhoz. A bemutatkozó természetesen tökéletesen sikerült – Suwun legnagyobb tehetségét, a manipulálást könnyedén tudta alkalmazni kapitányán, aki örült annak, hogy végre nem kell a papírmunkával foglalkoznia. Az iratok kezelése tökéletes arra, hogy elterelje Suwun figyelmét, a betegségéről, gyakorlatilag a munkába menekült az ismét súlyosbodó állapota elől. A többi tiszt elkezdte meggyűlölni őt a szigora, arroganciája és kétszínűsége miatt, de számára ez még mindig csak egy játék. Kifejezetten élvezte, ha sikerül felidegesítenie pár tisztet azáltal, hogy ignorálja őket. Állítólagosan némelyik tiszt megpróbált kisebb csínyeket is elkövetni ellene, ám még ők sem gondolhatták komolyan, hogy néhány felé repülő felmosórongy kellemetlen helyzetbe tudja őt hozni. A csínyek egytől egyig sikertelenek voltak, és Suwunnak nem esett nehezére ellenük fordítania gyerekes játékukat, amikor könnyes szemekkel mesélte el kapitányának, miszerint ki van közösítve. Kapitánya előtt nem maradt titok új hadnagyának betegsége, egy nap ugyanis rajtakapta Suwunt, amint egy bögrével veszekszik. A tény viszont, hogy Watanabe taichou inkább megoldást keresett a problémára, mintsem hogy új hadnagyot szerzett volna a láthatóan nem épelméjű lány helyére, láncreakciót váltott ki a lányban, és megszületett új személyisége. Új, „világos” énje mindenkiről a legjobbat feltételezi, naiv, sokat mosolyog, egyszóval minden, ami eddig nem volt jellemző rá. Céljának tekinti, hogy jóvá tegye sötét énjének tetteit, kiengesztelje a körülötte lévőket, ezáltal leróva tartozását mások felé. Bár skizofréniája sokkal elviselhetőbbé válik, hála kapitánya közbelépésének, aki egy kutyát ajándékozott neki. Talán a kutya társasága is segített neki abban, hogy ismét elkezdhessen „érezni”. Az évtizedekig elzárt és feleslegesnek titulált érzelmei törtek ugyanis felszínre, és belőlük született meg „Vera”, aki még egy légynek sem tudna ártani.
Egy Krázus nevű, Seireitei-el szövetségben álló mágussal kötött „egyezsége” új, eddig még ismeretlen erőt rejtegetett számára. A mágussal egy erdőben találkozott, míg kedvenc időtöltését (mármint a papírhalmokba való belemélyedésen és a tisztek kínzásán kívül) töltötte, vagyis kutyáját sétáltatta. A találkozás végül egy edzésbe torkollott, és bár Krázus felajánlotta neki gyógyulását, és az ekkorra már igen súlyos lélekszakadás helyrehozását, ő nem kért belőle, bár kérdéses, hogy vajon világos énje elfogadta volna-e az ajánlatot. Krázus végül feloldott egyfajta gátat a shinigamiban, ami megakadályozta számára, hogy nagyobb erőre tegyen szert. Míg Krázus a mágiáját végezte, Suwun részéről az egész egy kirándulás volt lelki világában, a már általa olyannyira jól ismert tükörszobában, zanpakutojának szelleme pedig készségesen segített neki, hogy megtalálja magában az eddig elrejtett képességeket. Ekkor találkozott először a pók szimbólumával, mely számára az őrületet jelképezi. Természetesen tisztában volt tettével, tudta jól, hogy semmi sincs ingyen. Mindennek megvan a maga ára, és egy ilyen beavatkozásért cserébe valószínűleg egy olyan dolgot kell majd megtennie csupán kötelességből, amit mindörökké bánni fog.
Edzésük alatt alkalma is volt kipróbálni az új erejét, shikai-jának 3. szintjét. Ismét használta azt a képességét is, aminek létét a mai napig igyekszik eltitkolni még saját kapitánya elől is, azonban Krázus számára nem okozott nagy gondot átlátni az illúzióin, lévén kardja ráadásképpen mágia alapú. Persze a lány számára titok volt, miszerint Krázus valódi kiléte egy sárkány, igaz, ezt egyik shinigami sem tudja róla. Felfedezett, eddig elrejtett képessége azonban rákényszeríttette Krázust, hogy valódi alakjában mutatkozzon előtte. Egy apró seb elég lett volna ahhoz, hogy a magát emberi testben álcázó sárkányt kínzó rémképek és erős, elviselhetetlen hallucinációk zargassák. Nem volt más választása, csak úgy volt képes elkerülni a támadás következményeit, ha ismét felveszi eredeti alakját, még ha ezzel el is árulja magát Verashu Suwun előtt. A lány őrületét jelzi az érdektelenség és teljes apátia, amit akkor mutatott Krázus iránt. Egy átlagos ember bizonyára megannyi kérdést tett volna fel a helyében, hisz egy igazi sárkány nem mindennapi látvány, különösen, ha szabadon kérdezhetsz is tőle bármit, ami érdekel. Suwunnak azonban egyetlen közlendője volt, miszerint elvárja, hogy Krázus javítsa meg azt a gerendát, ami beszakadt átváltozásának következtében.
Az emlékei a sárkányról törölve lettek, és a mai napig azt hiszi, hogy elájult Krázus egyik célt tévesztett mágiájának köszönhetően. Nem is nagyon foglalkozott vele azóta sem, hiszen megkapta, amit akart, innentől kezdve pedig nincs dolga vele, leszámítva azt a még távolinak tűnő időpontot, amikor kénytelen lesz teljesíteni Krázus egy kívánságát, egyfajta fizetségként ereje feloldásáért.
Első véleménye Matetsaku Kairól, hogy egy üresfejű izompacsirta, akinek csak a flörtölésen jár az esze. Az annak idején még újonc, 3. tisztként bemutatkozó Kai lelkesedését sikerült hamar letörnie, kedvesnek szánt szavait rideg semlegességgel fogadta, ahogyan igazából mindenkiét. Nem tett különbséget tiszt és tiszt között, és nem zavartatta magát, ha utálat célpontjává vált. Első küzdelmükkor sem lebegett más cél a szeme előtt, csak hogy bebizonyítsa, miszerint ő mennyivel jobb nála. Kai egy életre meggyűlölte Suwunt, az elcsattant csók is csak a lány által felszínre tört tébolynak köszönhető, azonban a még igen ritkán a felszínre törő világos énje (ő a „Vera” nevet kapta) mindent megtett annak érdekében, hogy megváltoztassa a véleményét. Vera már az első pillanattól kezdve rajongott Kai-ért, és minél több időt töltöttek együtt, annál inkább érezte, hogy nem csak egyszerűen vonzódik hozzá.
Első igazi megismerkedésükkor találkozott Ninomiya Mitsuko kapitánnyal, akiről már tudta, hogy kapitányának a menyasszonya. Egy karakura-i karaoke bárban töltöttek el egy délutánt, Kainak pedig lehetősége volt rájönni hadnagyának kettős személyiségére. Vera jókedve addig tartott, amíg Kai fel nem ajánlotta, miszerint legyen a fogadott húga, hiszen mindenki számára egyértelmű lehetett, hogy ő többet akar tőle, csak éppen Kai nem vette ezt észre. Nem sokat javított a helyzetén Kai párkapcsolata egy Sakura nevű lánnyal, ám továbbra is a közelében akart lenni, úgyhogy vállalta a gyámolandó húg szerepét. Annak különösen örült, hogy nem kell beszélnie betegségéről, és magyarázatot adnia olykor igencsak meglepő tetteire. A férfi kiismerte őt, és igyekezett éreztetni vele, hogy nem ő tehet „Suwun” tetteiről.

A kettéhasadás

Élete jelentős fordulatot vesz egy Hueco Mundoban elvégzett küldetése során. Feladata, miszerint egy ott ragadt tisztet mentsen meg sikertelennek bizonyult, mert a shinigami, akit meg kellett volna találnia, már félholt volt, mire a segítség odaért. A parazitaszerű hollowk, amik végeztek vele, Suwunt szemelték ki új célpontnak, ám Kai közbelépésének hála könnyedén megszabadulhattak tőlük.
Arra viszont ők sem számítottak, hogy csupán ennyire volt szükség ahhoz, hogy a lány egyik személyisége eltűnjön, ugyanis valamilyen úton-módon, de a lidércben ébredt ismét öntudatra az úgynevezett „sötét” oldala. Hamarosan pedig arrancar lett belőle, és bár hiánya feltűnt „Verának” is, jó hosszú ideig nem hallott felőle. Újra erősödni kezdtek a gyógyulófélben lévő lány számára a paranoiás gondolatok, hisz gyakorlatilag egy lélekdarabbá vált.

Bankai elérése

Természetesen Verának és Kainak is feltűnt Suwun hiánya, hirtelen eltűnése kétségeket ébresztett a lányban. Érezte, hogy valami megváltozott benne, és most valami miatt más, mint eddig, nem gondolta volna, hogy valaha is ilyen egyszerűen és szó nélkül fog másik énje eltűnni, és volt egy olyan sejtése, hogy nem jelent feltétlen jót Suwun felszívódása. Betegsége ismét súlyosodni kezdett, és gyakran megesett, hogy frusztrációit egy hatalmas pók képében vetítette ki, ami mindig „követte” őt. Tisztában volt azzal, hogy a lény nem igazi, és hogy ismét csak képzelődik, ám ettől még nem múlt el paranoiás érzete. Már az se számított, ha társaságban volt, holott ritkán jöttek ki rajta a tünetek, amikor emberek közé ment. A betegségére utaló rohamok viszont már napi rendszerességgel megjelentek, naponta akár többször is. Nem tudván mit tegyen ebben a helyzetben, Kaitól kért segítséget, bár gyakran úgy érezte, hogy csak felesleges konc a nyakán, és csak a terhére van, amiért minden aprósággal őt keresi fel. Osztagának tagjai sem igazán szívlelték jelenlétét, ők természetesen nem tudtak hadnagyuk volt kettős személyiségéről és skizofréniájáról. Ők csak a cseppet talán kétszínű Suwunt ismerték. Volt egy próbálkozásuk is, amikor meg akarták mutatni számára, hogy ők jobbak nála, de Vera cseppet sem bizonyult abban a helyzetben olyan gyámoltalannak, mint amilyennek gyakran mutatja magát.
Amitől Vera a leginkább tartott, hogy nem lesz képes shinigami kötelességeit folytatni. Ismerte jól a kardját, a legveszélyesebbek közé tartozik kiszámíthatatlan természete miatt, és Vera cseppet sem volt biztos abban, hogy képes lesz uralni kardját. Tudta jól, hogy Suwun erős jellemére van szüksége, aki nem mutat könyörületet az ellenség iránt. Hetek teltek el úgy, hogy bármiféle küldetést, vagy akár csak egy őrjáratot elvállalt volna, hisz tudta jól, hogy nem elég bevetnie néhány kidout az esetleges ellenfél megállítására, zanpakutoját pedig gyakorlatilag képtelen volt használni. Hosszú időt töltött el azzal, hogy makacs kardjának a kegyeit keresse, és újra megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot, az egész olyan volt, mintha ismét az Akadémián lenne, és shinigami tanoncként próbálna először kapcsolatot teremteni a kardjával. Újra meg kellett találnia azt a tökéletes összhangot zanpakutoja szellemével, amit annak idején tanúsítottak, de ez cseppet sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Az első egy-másfél hét alatt kardjának szelleme nem volt hajlandó válaszolni sem, ami végül a lelki világukként szolgáló tükörszobából való kizáráshoz vezetett, mivel Kagami kijelentette, hogy Vera még nem méltó arra, hogy a képességeit használja. Ám a lány nem adta fel ilyen könnyen, így amikor nem hadnagyi teendőit, kedvenc papírmunkáit végezte, akkor csakis kizárólag a gyakorlásra összpontosított. Tisztában volt vele, hogy milyen következményekkel járhat, ha nem sikerül ismét legalább shikai képességeit visszaszereznie.
Az első küldetés, amit el mert vállalni, Karakurától pár kilométerre, egy elhagyott gyártelepre hívatta, egy hollowcsordáról riasztották a hadnagyot. A gyakorlásnak hála már képes volt úgy-ahogy kiengesztelni kardját, úgyhogy valamennyi önbizalmat is erőltetett magába a küldetése előtt. A gyenge hollowk, amik a gyártelepnél az útjába álltak, nem is okoztak számára komolyabb és megerőltetőbb feladatot, azonban sejtette, hogy volt valami, ami idevonzotta a lidérceket, és bizonyára erősebb lehet eddigi ellenfeleinél.
Nem is kellett csalódnia, és amikor a helyszínek egyre ismerősebbek lettek a napok óta őt kínzó álmaiból, már biztos volt abban, hogy nem véletlen, hogy pont őt küldték ki ennek az ügynek a kiderítésére. A fekete bőrű, fehér hajú, pók altestű arrancar arcának a felét egy maszk takarta el, s mivel resurrección formáját használta, így Vera nem ismerhette fel őt. Ellenfele viszont éppen ellenkezőleg viselkedik, mintha Vera minden egyes trükkjét és támadását ismerné, de még kardjának képességeit is. Hamarosan már pókhálóval bevonva haldoklott a padlón; az arrancar láthatóan nem sieti el prédájának kivégzését, mintha minden egyes pillanatot ki akarna élvezni. Végül közli is vele, hogy őt nem lehet legyőzni azzal a karddal, amit évtizedekig használt, és igazi társává vált.
Hosszú idő után Vera ismét lelki világában, a tükörszobában találta magát, zanpakutojának szelleme pedig megerősítette azt a gyanúját, miszerint a tőle elszakadt, másik énjével áll szemben. Beszélgetésük végeztével Kagami felajánlotta Verának a bankai lehetőségét, bár még nem volt benne biztos, hogy készen állt-e rá. Más választásuk azonban nem volt, ha túl akarták élni a jelenlegi helyzetet.
Bankai-jának köszönhetően sikerült kiszabadítania saját magát a fogva tartó pókhálótól, azonban teljesen ledöbbent, amikor saját magával áll szemben, vagyis saját magának arrancar változatával. Eras ugyanis ugyanúgy nézett ki, ahogyan ő is, leszámítva a fején lévő maszkot, a jobb kezén tátongó lyukat, valamint egyértelmű balkezességét.
Az arrancar természetesen védekezik az elméjét ért támadás ellen, aminek végeredménye, hogy csupán legyengül, azonban képes elmenekülni, emellett Vera egy emléktörlésen esett át Eras védekezésének köszönhetően. Nem emlékszik a másik énjével való találkozásra, és emlékei közt kihagyások keletkeztek az egyértelműen Erasra utaló jeleket illetően. Módosult emlékei szerint végzett egy arrancarral, aztán a kimerültségtől eszméletét vesztette. Kapitánya és Kai jöttek el érte a következő nap hajnalán, amikor attól tartottak, hogy esetleg nem élte túl a küldetést, és nekik is csak a módosított verziót volt képes elmesélni az esetről – természetesen gondosan kihagyva a bankai-járól szóló részt.

Az ár sodrásában

Kait láthatóan nem viselte meg Suwun hiánya, kapitánnyá válása után röviddel pedig Verának végre volt bátorsága közölni vele érzéseit. Még több időt kezdtek eltölteni együtt, immáron egy párként. Ekkoriban ismerte meg osztaguk egyik legújabb tisztjét, Ayumu Hirateuchit, akinek az újonc bemutatkozásakor is sikerült bebizonyítania érdekes személyiségét. A szadizmusra hajlamos hadnagyot felváltotta egy vidám, sokat mosolygó, másoknak segíteni akaró Kai fangörl, akinek úgy tűnik, szinte már határtalan a naivsága. Az még csak meg se fordult sohasem Vera fejében, miszerint párja esetleg féltékeny lesz, ha megölel egy másik férfit, vagy hogy éppenséggel sikerül egy igazi „fanboyt” találnia, aki talán még bele is habarodott kissé, hiszen valóban nem volt rossz szándéka a közvetlenségével.
Hamarosan megismeri Katsuya Youkot is, akinek személyében egy igencsak súlyos önértékelési problémákkal küszködő bounto lányt ismert meg. Már az első pillanattól kezdve rajongott a lányért, és igazán nem érti, hogy miért becsüli le annyira magát, holott néha önmaga is ugyanezt csinálja.
Ayuval lévő barátsága jó indokot szolgáltatott Erasnak arra, hogy kicsit belekavarjon az új pár magánéletébe. Néhanapján előfordult, hogy apró sebek jelentek meg Verán, amiket mintha ő okozott volna, és szántszándékkal sebezte volna meg magát, azonban Vera biztos volt benne, hogy nem saját maga csinálta őket. Nagyon nem foglalkozott velük, hiszen alig látni őket, és különben is, hosszú idő után először boldognak érezte magát. Hisz mindene megvan, végre szabadon érezhet és cselekedhet, dominánsabb énje elnyomása nélkül, lettek igazi barátai és együtt lehet azzal a férfival, akit már régóta szeret.
Az idillnek véget vet a félreértés, amit Eras találkozása a kapitányával szül. Természetesen Watanabe taichou okkal feltételezte Veráról, hogy áruló, hiszen az arrancar, akivel találkozott, a teljes hasonmása Verának. A kínvallatás, aminek saját kapitánya vetette, bőven bepótolta az utóbbi hetek szenvedését. Nem is a fizikai fájdalom volt elviselhetetlen számára, hanem a tudat, hogy saját, hőn szeretett, s igazi hősként tisztelt kapitánya az, aki ezt művelte vele. A lelki sokk nagyobb volt, mint a fizikai fájdalom, bár abból is kijutott neki elég, ugyanis a combjának eltörése csak a kezdet volt. Yasuji Chiyoko közbelépésének hála úgy-ahogy sikerült megállítani, és úgy érzi, hogy örökké hálával tartozik a nőnek, amiért legalább megpróbálta az ő pártját fogni. Bizonyíték híján nem vitték a 46-ok Tanácsa elé, ráadásul Vera alibivel is rendelkezett, amit nem tudnak semmisnek venni. Viszonya kapitányával a történtek után megromlott, a két hetes, 4. osztagban töltött kényszerszabadsága után pedig még munkáját is csak felületesen volt hajlandó elvégezni. Amikor lehetett, kerülte kapitányát, és amint lehet, elmenekült saját irodájából, hogy inkább Kai karjai közt találjon menedéket.
Ezekben az időkben találkozott Sierashi Yuusukéval is, egy karakura-i kiruccanását követően botlott össze a vaizarddal. Természetesen a vaizard meg akarta őt ölni, ám a zuhogó esőnek, valamint egy szerencsés balesetnek köszönhetően sikerült megakadályoznia, hogy Yuusuke az életét vegye, ehelyett gyakorlatilag végighallucinálták közösen az egész éjszakát, Vera különös kardképességének hála.
Az őrült pillanatai továbbra sem múltak el, Vera úgynevezett „vaslogikája” továbbra is képes volt kényelmetlen helyzeteket szülni, például akkor, amikor azon aggódott, hogy szerelme egy izomagyúvá változott, amiért a 11. osztag kapitányává nevezték ki. Úgy döntött, hogy egy sakkjátszmában bizonyítja be saját magának ennek ellenkezőjét. Nem volt benne rossz szándék, és nem akarta, hogy szerelme azt higgye, rosszat feltételez róla, ám ezekben a pillanataiban, amikor hirtelen elönti a téboly Vera elméjét, jobb inkább helyeselni, mintsem kételkedni szavaiban és cselekedeteiben. Azt persze nem is sejtette, hogy az amúgy kellemes randevúnak tervezett este kis híján szakításba torkollik. Eras először foglalta el testét, és nem zavartatta magát Kai előtt. Látszódott rajta, hogy még a légzés is nehezebben megy számára, nem csak a mozgás, a Watanabe taichouval történtek után azonban nem volt nehéz rájönniük, hogy a Verától elszakadt másik énnel van dolguk.
Hamarosan az új, választott nevét is megtudták, amikor Vera testén keresztül bemutatkozott az Eras Vanthor néven. Tudta jól, hogy Kai nem mer majd ártani így neki, hiszen azzal a saját barátnőjét ölné meg. S bár Eras eredeti célja csupán a helyzet felmérése volt és Vera emlékeinek megszerzése, hogy tudja, mi minden változott, mióta eltűnt, képes volt még így is belekavarni a kapcsolatukba azzal az elejtett mondattal, miszerint Vera megcsalja Kait Ayuval. Természetesen megcsalásról szó se volt, Vera csak barátjaként tekint az újonc tisztre, csupán Eras nagyította fel a dolgokat, és tüntette fel Kai előtt úgy, mintha valóban átverték volna.
Az eseményeknek kis híján szakítás lett a következményük, ám végül mindkét fél felfogta, hogy csak egy félreértésről van szó. Kai megfogadta, miszerint végez Erassal, és hogy nem engedi meg Verának, hogy megállítsa. Vera nem tiltakozott a fogadalma ellen.
Kapitányával hosszú idő után végül sikerült újra kibékülniük, Watanabe taichou ugyanis rájött, hogy valóban csak Eras cselszövésének áldozata lett, melyeknek egyetlen értelme, hogy másokat, és főleg a hadnagyot szenvedni lássa. Vera szemében kedvenc kapitánya újra az a személy lett, akire felnézhet, és bármikor segítségért fordulhat hozzá, valamint ismét örömét leli a hadnagyi teendőiben és az iratok rendezésében, ahogyan a kedvenc, kicsi, színes cetlijei is visszakerülnek a mindennapi életébe, amikre felfirkantva pár rövid utasítást könnyíti meg előszeretettel kapitányának munkáját, amikor épp alá kell írni valamit.

Érzelmei mélypontján

Mint ahogy egy jó drámában lenni szokott, amint minden rendeződni látszik, a Sors ismét közbeszól, s ezúttal azt vette el Verától, ami számára a legfontosabb volt. Csak egy ártalmatlan edzést kívánt behajtani Kai-on, aki korábban már megígérte neki ezt a lehetőséget. Ekkor láthatta először az immáron szőke lányt, s Vera különös elégedettséggel szedte be a bókokat kicsit megváltozott külsejét illetően.

Az edzés végül kicsit másfelé torkollott, mint azt szerették volna; Vera nem sok emlékkel rendelkezett emberi életéről, Kai pedig egyáltalán nem emlékezett rá, csupán sejtései voltak régi kilétét illetően. Kagami azonban rendelkezik azzal a hatalommal, hogy feltárja azokat a zárt ajtókat, melyek a nem kívánt emlékeket igyekeztek elpalástolni. Így történt az, hogy mind a ketten visszaemlékeztek Vera emberi életének a végére, halálának a napjára, s eképp döbbentek rá arra, hogy nem azon a bizonyos szép napon találkoztak először a 10. osztag hadnagyi irodájában.

• Így nézhetett ki Suwun emberként
• Vera és Kai
• Családi fotó

1/3

Az eset szakítással végződött, amit egy öngyilkossági kísérlet követett. Utóbbiról Vera azt hiszi, hogy csak álmodta és nem jelent meg a semmiből Kai, hogy megakadályozza a lány öngyilkosságát. Betegsége ismét súlyosabbra fordult, s hadnagyi teendőit is szokatlanul szétszórtabban végezte, mint eddig; bár a munka volt az egyetlen menedéke, egyúttal koncentrálni se volt képes rá, hisz tudatába folyton becsúszott a szeretett személy képe. Másokkal nem osztotta meg fájdalmát, mivel nem akart "leterhelni" senkit a kicsinyes magánéleti problémáival. Képes volt még így is mosolyogva fogadni az osztag új tisztjeit és mindent megtett annak érdekében, hogy otthonosan érezzék magukat náluk, s ekkor ismerkedett meg Konami Chikával, Konami Rikával, Nara Shiratorival, valamint az osztagban nem sokat vendégeskedő, hamarosan hadnaggyá, majd ismét 8. osztagossá avanzsáló Hitoshi Retasut is.
Krázus ekkor döntött úgy, hogy ideje behajtania Suwunon a "tartozását"; az egyezségükhöz Vera minden áron tartani akarta magát, még ha ezzel olyan dologra is kényszerült, ami más esetben meg se fordulna a fejében. Segített egy árulónak, ezáltal gyakorlatilag ő is árulóvá vált, még ha nem is emlékszik arra, hogy mit is követett el.
A feladata adott volt: a 12. osztag területére kellett betörnie, hogy ellopjon onnan egy lélekkristály nevű tárgyat mindezt úgy, hogy semmit se észleljenek belőle. Bár Krázus is rásegített egy mágiával a bejutáshoz, Verának nem különösebben volt szüksége a mágiájára, hisz a kidouk és a lopakodás mestereként nehézségek és bonyodalmak nélkül képes volt eljutni a 12. osztag laboratóriumáig. A laboron belül már komplikációk merültek fel, ugyanis valamilyen szerkezet által a fénytörésért felelős kidou hatása megszűnt, ezáltal az eddig gyakorlatilag láthatatlanul masírozó Vera ismét láthatóvá vált. Zanpakutoja különleges képességét és némi leleményességet használva azonban sikerült elintéznie, hogy komolyabb problémák ne szövődjenek a kialakult helyzetből, s az akkor ott lévő 12. osztagosok egyszerűen azt hittek, "a fogtündérrel" találkoztak.
A lélekkristály megszerzése ettől a ponttól gyerekjáték volt, s végül is elérte célját: úgy jutott ki az épületből, hogy senki sem vette észre, hogy egyáltalán ott járt. Krázus "hálája" egy memóriatörléssel merült ki, igaz, nem volt képes azt úgy véghez vinni, ahogyan eredetileg szerette volna. Vera összes emlékét törölte volna, ám Kagami kiállt a shinigamiért és megakadályozta, hogy a mágus valóban minden emlékétől megfossza. Így csupán az elmúlt néhány óra eseménye az, amire csak Krázus, és persze Kagami maga emlékszik.
Élete azonban újabb fordulatot vett, amikor a véletlen egy újabb nem kívánt helyzet elé állította. az újonnan nyílt Kingyoba, egy onsenbe csak egy kis pihenés céljából látogatott el, és persze lelki világának visszaállítása érdekében. Nem számított arra azonban, hogy Kai is pont aznap fog ott tartózkodni, s arra pedig végképp nem, hogy előző barátnője, Sakura társaságában fog érkezni. A pánik arra késztette, hogy egy teljesen vadidegen shinigamira akaszkodjon rá, csak hogy Kai előtt úgy tűnjön, mintha ő tökéletesen meglenne nélküle és mintha egy boldog párkapcsolattal rendelkezne. Terhességének első jelei is itt jelentek meg, habár az elmúlt két hónapban fel se merült benne az állapotosság lehetősége - a szakítás okozta stressz elég volt arra, hogy a terhességgel járó tüneteket az idegességnek és lelkiállapotának fizikai kiütközéseként tudhassa be. Azonban ismét egy pár lettek, s képesek voltak megbocsájtani egymásnak, bár tudták, hogy kapcsolatuk ezután nem lesz többé olyan, mint eddig. Ezáltal egy fontos életszakasz zárult le, s ugyanakkor egy talán még fontosabb is kezdődött, hiszen Vera és Kai a közös gyermekük fogadására kezdtek el készülni.

Kapitánnyá válása

Előzmények - Naraku árulása

Bankai-ját már régóta ismerte, ám félve a nagyobb feladatok elvállalásától csak akkor tudatta mással, mire képes, ha rákényszerült, így szerelme, Kai, valamint kapitánya, Watanabe taichou is csak ezért ismerték a lány igazi erejét. Nem hitte, valóban méltó lenne egy ekkora feladatra.
Egy pokollepke által értesült a 2. osztagban éppen történő eseményekről; a segítségkérésre azonnal válaszolt, így Ninomiya Mitsuko kapitánnyal együtt a 2. osztag felé vették az irányt, hogy a vaizarddá változott, őrjöngő Shouboushi Narakuval találja szembe magát. Több halott Onmitsukidou tiszt, valamint a tehetetlen Sakai Kotomi hadnagy látványa fogadta. Mivel egyszer már volt alkalma a múltban megküzdeni Naraku kapitánnyal, így tudta, hogy csak bankai előhívásával van bármilyen esélye. Elsődleges feladatnak a hadnagy megmentését tekintette, így közvetlen közelről kezdte a támadásait. Naraku végül visszanyerte önkontrollját és képes volt visszafogni a benne lakozó lidércet, azonban józan eszét visszanyervén is tovább harcolt ezzel Soul Society újabb törvényeit megsértve. Az ex-kapitány elmenekült, a 2. osztag így kapitány nélkül maradt.

Az alkalmassági vizsga

Naraku árulása után döntött úgy, hogy hasznosabbá válik Soul Society számára. Jelentkezését az alkalmassági vizsgájára nem közölte se kapitányának, se Kai-nak; csupán egy listát készített el kapitánya számára azokról a személyekről, akiket alkalmasnak talál a megüresedő hadnagyi poszt betöltésére.
Az alkalmassági vizsgán Ken Aruya főkapitány mellett három másik kapitány is jelenlétét tette, névszerint Akiyama Akane, Kawazoe Hanae, valamint Ninomiya Mitsuko. Az alkalmassági vizsga értelmében bankai-ját kellett bemutatnia, amit meg is tett; a főkapitány maga vállalkozott a partnerének. A harc nem volt komoly, hisz egyiküknek sem állt szándékában komolyan megsebesíteni a másikat, s Verának sem állt szándékában megerőltetnie saját magát ezáltal kockáztatva leendő gyermekének épségét. Végül bankai-ját bemutatta, amit a főkapitány első kézből tapasztalhatott, s úgy döntöttek, Vera alkalmas a megüresedett poszt betöltésére. Az ünnepség csendben zajlott, csupán Kai jelent meg a vizsgáztatókon kívül - valamint Watanabe Yuusuke is, csak hogy ezután dühösen, sértődötten fordítson hátat, mert úgy vélte, ezzel Vera elárulta őt.

Új osztag, új kötelességek - a 2. osztag kapitányaként

Egy héttel Naraku árulása után mutatkozott be az osztaga és az Onmitsukidou számára. Tudta jól magáról, hogy gyermeke megszületéséig nem lesz harcképes, és ezt - privátban - közölte is hadnagyával, Sakai Kotomival, valamint a 3. tiszti, s egyúttal az Internálási egység parancsnoki pozícióját is betöltő Haerowataru Naraoval. Az először ijesztő helyzettel végül sikerült megbarátkoznia, hála Kotomiék segítségének könnyedén be tudott illeszkedni a szokatlan és új környezetbe. Bár a 2. osztag kapitányává vált, nem hajéandó szívtelen, érzelemmentes, megközelíthetetlen személlyé válni még egyszer. Legnehezebb feladatának Warau Amejisuto megbarátkoztatását önmagával tekinti; a tisztet már ismerte korábbról, 6. osztagos pályafutásakor, még 9. tisztként, és nem kifejezetten tett rá jó benyomást.
Hamarosan a gyermeke is megszületett - két hónappal a tervezett időpont előtt. Másik énje, valamint Kai öccse, Carl Heller egy okkultista könyvben talált, terhességet megszakító szertartásra akadtak, azonban komplikációk merültek fel, ugyanis az a szülést indította el - valamint a szülési fájdalmakat is Eras élte át Vera helyett. A pár hét alatt 7 évesre cseperedett kislánynak Kai-al a Miyoko nevet adták. Féltő szülők helyett a "bele a mélyvízbe" filozófiát követve kezdték el nevelni egyszem lányukat, aki még egy zanpakutora is szert tett, teljes értékű shinigamivá válva akadémiai képzésének hiánya ellenére is. Természetesen, mint életük legértékesebb gyöngyszemét, a szülők alkalmasnak vélték Miyoko-t a 11. osztag hadnagyi pozíciójának betöltésére.
Sikerül kibékülnie régi kapitányával, akit továbbra is a taichou néven szólít; kapcsolatukon sokat javított, hogy megszületett Ninomiya Mitsuko és Watanabe Yuusuke lánya, Watanabe Nayoko is, aki nem csak remek játszótársa lett Miyokonak (a szülők természetesen semmit sem vesznek észre abból, hogy Miyoko rendszeresen terrorizálja Nayokot), de Verát kérték fel a keresztszülőségre is.
Osztagának tagjai lassan barátaivá váltak; az eleinte ijesztő osztaggal hamar megbarátkozott, hála hadnagyának, Sakai Kotominak, aki jelentős segítséget nyújtott neki abban, hogy hozzászokjon a többi divíziótól jelentősen különböző osztaghoz. Beilleszkedése így szinte észrevétlenül, gördülékenyen történt meg, bár a szigorúan hivatalos hangnemet megtartotta a gyakorlatokra és a küldetésekre; amikor lehet, igyekszik empatikus, emberi oldalát mutatni, ami bár szokatlan lehet egy 2. osztagostól, ő nem kíván és talán nem is képes változtatni rajta. Új barátokra tett szert, hadnagya mellett barátjának véli Haerowataru Naraot és Kamioka Rosát is, s sikerül kibékülnie Warau Amejisutoval is, akire első találkozásuk alkalmával nem tett valami jó benyomást - ekkor még a 6. osztag egyik jelentéktelen tisztjének számított csupán.

Végrendelet

Zanpakutojának szelleme végül túlzottan erőssé változott. Mindig is tudta róla, hogy milyen kegyetlen a természete, s évtizedeket töltött el azzal, hogy megpróbálja kordában tartani. Kagami azonban csúfos tréfát űzött egy Takagi Akira nevű, számukra teljesen ismeretlen és jelentéktelen shinigamival, mindezt egyetlen célból: hogy fitogtathassa erejét. Nem egyszerűen játszott az érzékeivel, de képes volt olyan emlékeket előcsolagoatni a lányból, s olyan tudást megszerezni a fejéből, amivel nem csupán lelki nyomorékká, de akár fogollyá is tehette volna a Féregbolyban.
Furcsa módon ez kellett ahhoz, hogy Verashu elérje a senbankai szintet. Mindezek ellenére azonban nem repesett a boldogságtól, hiszen tudta, hogy akár közvetve is, de ártott valakinek. Felismerte a valós veszélyeket zanpakutojával kapcsolatban, ez pedig megrendítette az évek alatt megerősödött, érett nőt. Tisztában volt vele, hogy életveszélyes lehet családja, barátai, s a Gotei számára. Jó példa volt számára Aizen, kinek hasonló képpen illúzió típusú zanpakutoja volt. Ő is ott volt az ellene folyó harcban, igaz, neki az egyik espadával kellett megküzdenie.
Egyetlen motivációja lerendezetlen ügyeinek rendbe tétele maradt. Elsőként egy megfelelő utódot próbált keresni, aki helyette vezeti az Onmitsukidout, ugyanis ezen múlott számára minden. Ezt meg is találta Fon Kaito személyében, akivel egyfajta üzletet kötött. Kapitányt csinál belőle, s idővel akár a shunkot is megtanítja neki. Suwun taichou ugyanis elsajátította a technikát a Shihouin família írásai alapján, valamint legjobb barátnője, Kagami Ai segítségével.
Nem akarta, hogy tudják, valójában hova távozott, így csupán bizalmasaival osztotta meg, hogy mi történt valójában. Még egyszer, utoljára használta zanpakutoját, hogy megrendezhesse saját halálát néhány szemtanú előtt. Illúziók által rendezett ál-harcot, és gondoskodott arról, hogy szemtanúk is legyenek, példál egy akadémiai tanár, Tenzo Hanbei személyében. A bűnöző, aki a végzetét jelentette, soha nem létezett, csupán elhitette, hogy létezik. Ezáltal próbálta elhitetni a világgal, miszerint csatában esett el.
A Féregbolyba záratta magát, zanpakutoját pedig elkoboztatta, hogy az így ne árthasson többé senkinek. Leveleket írt szeretteinek, vagy azoknak, akiknek úgy érezte, tartozik valamivel. A legtöbb levelet úgy írta meg, mintha afféle végrendelet lenne esetleges halála esetén. A leveleket az új kapitány személyesen vitte el a kiválasztottak számára. Lányait Nara Shiratorira bízta, aki az örökség kezelésével is meg lett bízva. Tudta ugyanis, hogy az amúgy is reiatsu-problémákkal küszködő Kai bele fog betegedni halálába.
Megbocsájtott Shiroichi Anaonak, akit azóta utált, amióta egy edzésen kis híján megölte szórakozottságával az akkor még meg sem született lányát, Chie Suwunt. Tamachi Yukezonak elmondta, hogy Chizuki Maya lánya valószínűleg az övé, s nem attól az arrancartól született, akitől Maya származtatta őt. Nem tudta, hogy Yukezo már ismerte lánya kilétét. Shihouin Ryouichi ismételt kérését a Keigunba való felvételéhez elutasította, azonban bíztatta őt arra, hogy a vele kötött paktumát folytassa. Amennyiben sikerül a feltételt teljesítenie, automatikus felvételt kap az első szakaszba. Lányaitól elbúcsúzott abban a reményben, hogy szeretettel gondolnak majd emlékére. Sakai Kotominak megköszönte, hogy jó hadnagya volt, valamint a finom süteményeket. Takagi Akirának névtelen, monogramozott levélben kért bocsánatot, amiért zanpakutojának lelke megkínozta őt.
Legfontosabb levele Kagami Aihoz szólt. Eredetileg Masamune Raidennek is szánt egy levelet, őt azonban nem tudta elérni, ugyanis holléte ismeretlen. Meghagyta ezért, hogy amennyiben Ai megtalálja őt, beszéljen vele. Ait kérte meg rendezetlen, sötét ügyeinek intézésére, melyek közül Eras Vanthor, valamint Rinaaya elpusztítását tartotta a legfontosabbnak. Ai számára több utalást tett valódi hollétéről, ügyes célzások formájában adta tudtára, hogy még életben van, és a saját döntése volt önkéntes száműzetése. Mindemellett azonban ügyelt arra, hogy ne fedje fel valódi hollétét, hiszen nem áll érdekében, hogy megtalálják őt. Bízik benne, hogy Ai boldogul a feladattal, s így ténylegesen megbékélhet.

Képességek

Kevert harcstílussal rendelkezik, gyakorlatilag mindenbe belekóstolt a shinigami harcművészeteket illetően, és egy erős, átlag közepes szintre küzdötte fel magát. Ugyan a hakuda képzettsége tartozik legnagyobb erősségei közé, az összes többi tehetségére is ugyanúgy támaszkodik. Jellemző harcstílusára, hogy kombinálja tudását. Kidoukkal erősíti fel ütéseit, vagy használja őket elterelés céljából, vagy épp a gyorsasága adta előnyöket használja ki kardforgatás közben. A legjellemzőbb mégis az, hogy zanpakutojának képességére támaszkodik. Általa gyakran úgy képes elejteni néhány bűnözőt, hogy akár egy karcolás is esne rajtuk. Az áldozatok többnyire akkor sem jönnek rá, mi történt velük, miután már elmúlt a képesség hatása.

Kidouhasználat: Remekül használja őket, elég jó képességei lettek az idők során a démonmágia terén. Szívesen használja őket, a 10. osztagban tett szolgálata alatt pedig eltanulta, hogyan kombinálhatja támadásait a kidouk megfelelő alkalmazásával, ám zanpakutōjára és annak egyedi támadásaira támaszkodik a leginkább.
Hakuda: A Titkos Mozgó Alakulat főparancsnokaként kivételes képességekkel rendelkezik hakudában. Bár törékenynek tűnő testalkata megtévesztő lehet, valójában a legjobb pusztakezes harcosok közé tartozik. Erő helyett első sorban pontosságot mér ütéseibe, ezáltal könnyedén lefegyverezve, vagy éppen harcképtelenné téve ellenfelét. Igazi mestere a képzettségnek.
Zanjutsu: Képzett kardforgató, bár továbbra is rengeteg gyakorlásra van szüksége, hogy szinten tartsa tudását. Kardját csupán karjának meghosszabbításaként tartja. Nem tartozik kedvenc harcstílusa közé, zanpakutoja képességeinek használata miatt viszont kénytelen fejleszteni magán. Mozdulatain azért még látszik, hogy bőven van mit tanulnia.
Shunpo: Elég jó shunpo használó, mégsem tartozik a leggyorsabb shinigamik közé. Akadémista kora óta jeleskedett a shunpo használatában, s harcokban gyakran támaszkodik gyorsaságára is.
Shunko: Elsajátította elődeihez hasonlóan ezt a harcstílust, mely a kidou és a hakuda keverésével alkot valami újat, hatékonyat. Shunkoját évek alatt fejlesztette tökélyre, a hanki nevezetű technikát is ismeri, és amíg elegendő mennyiségű, valamint pont ellentétes pólusú reiatsut képes a rá idézett kidoukba irányítani, addig képes semlegesíteni még a legerősebb kidoukat is.

Zanpakutō

Yabureru Kagami (破鏡, Széttört tükör): Alapállapotban egy egyszerű, sötétlila markolatú katana. Vera legnagyobb hibája harcstílusát illetően talán az, hogy túlságosan is támaszkodik zanpakutojának képességére. Kagami méreg típusú zanpakuto, azonban hatásai illúziókként mutatkoznak meg.

Shikai

A zanpakutō nevének elhangzása után a katana átváltozik egy dekoratív, pók és pókhálómintás tőrré. A zanpakutō mágia alapú, Suwun kardjának képességei első sorban illúziókra és az ellenfél megőrjítésére képesek. Az illúzióktól abban tér el, hogy csakis a célpont agyában jelennek meg a kívánt képek vagy hangok, csakis az ellenfélre hatnak ki ezek, s gyakorlatilag az ellenfél elméje az, amit Vera megkárosít képességei által. Vagyis ha eléri, hogy valaki lásson például egy repülő csészealjat, azzal csakis a célpont fejébe vetíti ki a dolgokat, senki máséba.

• Seizetsu (セいぜつ, Üldözési mánia): ha Suwun megsebzi a célpontot, az ellenfél egyik random érzékszervét tudja megbolondítani. Például hangokat hall, vagy valami mást is lát Suwunon kívül harc közben. Egy pár percig tartó hallucináció az egész, ami csak egyetlen egy érzékszervre terjed rá. Ez lehet akár egy torz hang vagy kép is, nem feltétlenül valószerű, de ugyanakkor az egyéb érzékszervekre is ráterjedhet, például rendkívül forrónak tartja a zanpakutoját, ezért nehezére esik kézben tartani azt. Teljesen véletlenszerű, nem befolyásolható.

• Sakuranyasuri (サくらにゃすり, a technika alkalmazásakor Suwun „eggyé válik” a kardjával; ez úgy néz ki, mintha hasba szúrná magát. Ezáltal a karakter elkerül abba a tükörszobába, ahol zanpakutō-jának lelke is él. Itt gyakorlatilag bele tud látni ellenfelének a fejébe, és kedvére változtathatja ott az eseményeket. Képes irányítani az érzékszerveit, így az pontosan azt fogja látni, hallani, érezni, amit ő akar, de – szélsőséges esetekben – akár más eredményt, például emlékmódosítást is elérhet nála, természetesen csak indokolt esetben. Hátránya, hogy a technika alkalmazása közben Suwun eszméletét vesztve fekszik, teste gyakorlatilag kiszolgáltatott. Még ha el is takarja azt egy komplex illúzióval (mely valójában inkább az elme elkendőzése), torzulások gyakran megjelennek. Időnként már-már irreálissá is válhat a kép, ami figyelmeztetheti a célpontot arra, hogy nem a valóságot látja, hallja és érzi. A csapda tudása azonban gyakorta édeskevés ahhoz, hogy véget vessenek a tébolynak. Jelenlegi szintjén képes lehet arra, hogy egyszerre akár több emberre is használja zanpakutoját.

• Chihou (狂気, Téboly): Teljes elmekárosítás, amennyiben ismét megsebzi az ellenfelet egy jóval koncentráltabb összetételű párlattal, melyet zanpakutoja termel. Hatására az elmét károsítja, gyakorlatilag megőrjíti, s a hangulatát is befolyásolja, ezáltal harcképtelenné téve az ellenfelet. Célja az elme megtörése. Fizikailag nem sebez, azonban olyan lelki káosznak teszi ki az ellenfelet, amit a legtöbben képtelenek józanul, ép ésszel elviselni. Gyakorta viselkedik meg teljesen az ellenfél viselkedése a képesség hatására; nem fogja fel, éppen mi történik vele, a tudatra hatalmas nyomás nehezedik. A hatás változatos; előfordulhat, hogy a célpont mély depresszióba zuhan, és egyszerűen nem lesz kedve semmihez, de az is, hogy kétségbeesés helyett a féktelen düh jelenik meg néhány pillanatra, vagy éppen súlyos hallucinációk gyötrik. A képesség akár órákig is eltarthat.

Bankai

Kumohime (クもひめ, Pókhercegnő): Kumohime (クもひめ, Pókhercegnő): A kard egy pókszerű övcsattá változik, ami a kapitány uniformisának övére kerül. Ruházata egy csuklyával egészül ki, mely alól mindig kilóg egy szőke tincs. A parancsszó elhangzása után több ezer kicsi pók indul el az ellenfél felé. A mérgük hallucinogént tartalmaz, több csípés esetén erőteljesen növekszik a hatása. Kezdetként a hangok és a színek elmosódnak, a csípések helye nagy, duzzadt és piros marad, viszketéssel járnak, akár allergiás reakciót is kiválthatnak egyesekből. Könnyen átrágnak több anyagot, akár a fémet is. Majd egy idő után az ellenfél Suwun személyében egyetlen, hatalmas pókot lát a csípéseknek köszönhetően. Megváltozik testalkata, mérete, és egy gigászi ízeltlábúval találja szembe magát az ellenfél, mely több mint valószínű, hogy undorral és félelemmel borítja el.
Célja ezzel gyakorlatilag a figyelemelterelés. Van egyetlen egy pók, ami rikító lila színnel rendelkezik. Ez elvegyülve a többi között igyekszik a célpont felé, és a nyakánál belefúrja magát az ellenfél testébe. Onnan az agyába jut és egyfajta összeköttetést biztosít Verashu és az ellenfél között. Suwun ezáltal képes egyetlen egy gondolatot elültetni az ellenfél fejében, aki azt bármi áron, de megteszi. Az olyan parancsok, mint a "halj meg" vagy az "aludj" nem működnek, ugyanis ezeket az ember nem tudatosan teszi, viszont az már működik, hogy "vágd le a karod", vagy ”add meg magad”.
A pókok elpusztításához a zanpakutora tett pontoknál magasabb sebzésű támadásra van szükség.

Shikai és Bankai megjegyzések

Shikai formában Vera zanjutsuval küzd, ugyanis szüksége van arra, hogy kardjával megsebezze az ellenfelet. Mivel tőrrel harcol, ezért csakúgy, mint hakudánál, muszáj közel kerülnie az ellenfélhez, hogy megvághassa. Közelharci stratégiája azonban megváltozik bankai formájában. Mivel bankaiban már csak hakudájára támaszkodik zanpakutoja képességeink kívül, ezért bankaiban jobban kiéleződnek képességei. Sebzései gyakorlatilag kétszer, majdnem háromszor jobbak és erősebbek, mint shikai formában, ezzel is kifejezvén a különbséget shikai és bankai szintje között.

Zanpakutō lelke

• Neve: Yabureru Kagami (Széttört Tükör)
• Neme: Nő (kislány)
• Kinézete: emberi alakjában egy 8-10 éves forma kislány, európai porcelánbabának tűnik első ránézésre. Egyik szeme zöld, a másik kék. Ezzel kicsit groteszk hatást ér el, főleg, amikor a szemedbe néz.
• Jelleme: annak ellenére, hogy egy habos-babos ruhában lévő, szőke hajú, szeplős kislány, a kisugárzásában van valami, ami taszítja az embert. Egyszerűen kellemetlen a közelében lenni. A hangja is kislányos, de a szövegei nehezen érthetőek, szeret rébuszokban beszélni. Valamint nem mindig tiszta, hogy most Suwun használja a kardot, vagy a kard Suwunt. Szadizmusát előszeretettel éli ki Verán. Általában engedelmes, ám csak akkor szentel száz százalékos figyelmet egy harcnak, ha az ellenfél felkelti érdeklődését valamilyen tulajdonsága miatt.
  • Vera kardjának bankai formája, Kumohime
  • Yabureru Kagami
  • Yabureru Kagami (rajzolta: Chiyo <3)
  • Vera zanpakutoja
  • Vera kinézete bankai alkalmazásánál (körmök nélkül)
  • Vera zanpakutoja

  1/6
• A lelki világ: Vera lelki világa egy tükörterem, bár még sohasem volt képes elérni a szoba egyik végét sem. A tükrök közül nem egy torzítva mutatja a valóságot, és ha egy idegen belépne ebbe a világba, máris értené, miért illik Verára a két jelző: téboly és misztikum. A tükrök közül néhány meglepetéssel is szolgál, egy alkalommal például az egyik egyfajta átjáróként szolgált egy hasonló, alternatív világba, hogy itt fedje fel erejének azt a részét, ami ezelőtt ismeretlen volt számára. Az idő a tükörszobában teljesen szubjektív, gyakorlatilag megtörik az idő illúziója, így ha Vera ebben a világban jár, hogy innen indítson egy támadást, akkor gyakorlatilag sietnie se kell, ugyanis nem vonatkoznak lelki világára a fizika törvényei, valamint az idő és a tér fogalma is más jelentéssel bír. Ezek összessége egy sötét, misztikus, felkavaró, s felettébb elvont hangulatot teremtenek, jól reprezálják Vera érzéseit, a káoszt, a kétségbeesést, összezavarodottságot, melyek tökéletes összhangot találtak Kagamival, aki a félelem, szadizmus és az eleven téboly megtestesítője.

Idézetek

• Ha nem haragszik, ezt szexuális zaklatásnak veszem.
• Most te is ki fogsz nevetni? T.T
• Nem, nem, a kapitány úr teljesen félreérti… Macska a kutya!
• A mami boldog szülinapot kíván az ő kis cukorborsójának! **>**

Érdekességek

• A II. BSML-en 9. helyezést ért el.
• A III. BSML-en a shinigamik csoportjában 2. helyezést ért el.
• A III. BSML-en a júzerek karijainak összecsapásán belül szintén 2. helyezett lett.
• A IV. BSML-en Team Leader alkategóriában arany, Tébolyultban pedig bronzérmes lett, Heroic főkategóriában pedig 2. helyezést ért el.
• Végrendeletét a fórumon a Pályázatok közt In Memoriam címmel lehet elolvasni.

Avaalanyai

• Hotarubi, Basilisk (már nem használja)
• Oboro Iga, Basilisk (már nem használja)
• Senjougahara Hitagi, Bakemonogatari (már nem használja)
• Sheryl Nome, Macross Frontier

Seiyuu

Sakamoto Maaya Nino szerepében [1]